Az utóbbi évtizedek európai középkori várostörténet-kutatásában kiemelt szerepet kapott az ún. központi helyek témája, ezen belül is gazdaságszervező szerepük elemzése. Jelen monográfia Éder Katalin régész-történész 2012-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskola Régészet Programja keretében megvédett PhD disszertációján alapul, és a téma egyik nagyon fontos aspektusát vizsgálja a mezővárosi plébániatemplomok kapcsán. Kutatásának tárgya a középkori Magyar Királyság két olyan, földrajzilag is jelentős mértékben eltérő területe - a Dél-Dunántúl és Északkelet-Magyarország „városmentes tája” -, ahol a hagyományos értelemben vett (királyi) városok hiányoztak, így ezek szerepét a mezővárosok vették át.