Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
Cseke J. Szabolcs a termékeny verselők közé tartozik, hiszen 2008 és 2016 között keletkezett, majd „(át)válogatott” verseinek gyűjteménye mintegy 200 oldalt tesz ki. És a termékenységet nemcsak a mennyiség jelzi, hanem az is, hogy a szerző kezén minden téma verssé válik: a magyar történelem, régi költők emléke, családjának tagjai, a szerelem vagy éppen a hivatal aktagyártása. Mind a mennyiség, mind a tematika bősége még nem egyénítené versvilágát; ami jellegzetes vonása, az a dichotómiák ábrázolása. Mintha valamilyen élet-halál, boldogság-bánat, világosság-sötétség tengelyen helyezkednének el a versei. Cseke J. Szabolcs érezhetően nagyon jól látja az életet amúgy csakugyan jellemző ellentmondásokat, szembenállásokat, például a költői bukolika és a 21. századi virtuális valóság szembesítésekor: „Ide a lantom! Hadd sirassam / árnyas csendem, zengő nyugalmam, / míg hús-vér szívem megszakad / a virtuális Ég alatt” (Panelkor). Az ellentétes témákat, motívumokat legsikerültebb verseiben filozofikus, etikai vagy lélektani kérdésekké formája: „Társas magánytól így leszünk / Magunkban utat keresők… / Már csak a búcsú adhat nékünk / A létezésre friss erőt?” (Számla). Leggyakoribb versformája a ritmikus-rímes dal, és ezt a láthatóan könnyeden művelt formát sokszor képes mély tartalommal telíteni: „Rázd csengettyűdet öntudat! / Űzz modern szirénhangokat! / A bűn akkor is bűn marad, / ha túléli az áldozat” (Litánia). A szerző a zenei hatású dalformával, a hol könnyed, hol kissé csikorgó rímekkel rendszerint súlyos kérdésekig vagy megállapításokig jut el (Áll a bál; Pereg már; Paneldal; Profán ima). Jellegzetes vonása, hogy számos klasszikus versformát alkalmaz (rondó, szonett, elégia, ballada, zsoltár, klasszikus ókori formák), ám ezek mindig a nagyon is aktuális témák megszólaltatásának formáiként szolgálnak. Cseke J. Szabolcs költészete korántsem hibátlan, hiszen ritmusa időnként megdöccen, stílusa meg-megbicsaklik, de a klasszikus formákat többnyire képes hozzásimítani filozofikus vagy lélektani töltésű gondolati lírájához. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Cseke J. Szabolcs (1947-)

Megtagadt nemlét

Borító ár
2 000 Ft
Aktuális online ár
1 600 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Cseke J. Szabolcs (1947-)
ISBN
9786155562617, 9786055562617
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2016
Méret
21 cm
Kiadó
Hungarovox
Cikkszám
3001021663
Alcím
át/válogatott és új versek

Darabszám
Teljes leírás
Cseke J. Szabolcs a termékeny verselők közé tartozik, hiszen 2008 és 2016 között keletkezett, majd „(át)válogatott” verseinek gyűjteménye mintegy 200 oldalt tesz ki. És a termékenységet nemcsak a mennyiség jelzi, hanem az is, hogy a szerző kezén minden téma verssé válik: a magyar történelem, régi költők emléke, családjának tagjai, a szerelem vagy éppen a hivatal aktagyártása. Mind a mennyiség, mind a tematika bősége még nem egyénítené versvilágát; ami jellegzetes vonása, az a dichotómiák ábrázolása. Mintha valamilyen élet-halál, boldogság-bánat, világosság-sötétség tengelyen helyezkednének el a versei. Cseke J. Szabolcs érezhetően nagyon jól látja az életet amúgy csakugyan jellemző ellentmondásokat, szembenállásokat, például a költői bukolika és a 21. századi virtuális valóság szembesítésekor: „Ide a lantom! Hadd sirassam / árnyas csendem, zengő nyugalmam, / míg hús-vér szívem megszakad / a virtuális Ég alatt” (Panelkor). Az ellentétes témákat, motívumokat legsikerültebb verseiben filozofikus, etikai vagy lélektani kérdésekké formája: „Társas magánytól így leszünk / Magunkban utat keresők… / Már csak a búcsú adhat nékünk / A létezésre friss erőt?” (Számla). Leggyakoribb versformája a ritmikus-rímes dal, és ezt a láthatóan könnyeden művelt formát sokszor képes mély tartalommal telíteni: „Rázd csengettyűdet öntudat! / Űzz modern szirénhangokat! / A bűn akkor is bűn marad, / ha túléli az áldozat” (Litánia). A szerző a zenei hatású dalformával, a hol könnyed, hol kissé csikorgó rímekkel rendszerint súlyos kérdésekig vagy megállapításokig jut el (Áll a bál; Pereg már; Paneldal; Profán ima). Jellegzetes vonása, hogy számos klasszikus versformát alkalmaz (rondó, szonett, elégia, ballada, zsoltár, klasszikus ókori formák), ám ezek mindig a nagyon is aktuális témák megszólaltatásának formáiként szolgálnak. Cseke J. Szabolcs költészete korántsem hibátlan, hiszen ritmusa időnként megdöccen, stílusa meg-megbicsaklik, de a klasszikus formákat többnyire képes hozzásimítani filozofikus vagy lélektani töltésű gondolati lírájához. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"