A szorongás korunk alapvetően meghatározó emberi érzése. Az élettől elválaszthatatlan, hozzátartozik létünkhöz. „Meg kellene tanulni szorongani – ajánlja Kierkegaard –, mert ez egy olyan kaland, amelyben minden embernek helyt kell állnia: meg kell ismernie a félelmet, a szorongást, hogy ne vesszen el amiatt, hogy soha nem félt, vagy amiatt, hogy elmerült a szorongásban…” A dán filozófus, teológus ezt az alapvető érzést megkülönbözteti a félelemtől – tömören fogalmazva: „a félelem valamire irányul, a szorongásnak nincs tárgya”. Egyetemességéhez tartozik, hogy első szorongató élményként mindenki átéli a szülőcsatornán való átjutáskor, amihez fájdalom és félelem társul. Talán ez az első olyan érzésünk, amitől aztán nem is tudunk megszabadulni egészen a halálunkig, amihez az utat szintén a szorongás határozza meg. Csoma Judit Margit református lelkész, pasztorálpszichológus 2012-ben a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen választotta doktori dolgozata témájául a szorongást.