Minden tudományos – így bölcsészeti – kutatás fölállítja hipotéziseit, értelmez adatait, leírja téziseit, ennek során bemutatja eredményeit, azaz magyaráz, magyarázattal teszi hozzáférhetővé a kultúra szélesebb köreiben a maga eredményeit. A bölcsészettudományi magyarázat hasznáról, mikéntjéről és módszereiről rendezett 2015 novemberében konferenciát az MTA I. Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Megértés és megértetés címmel, ennek a megszerkesztett anyaga jelenik meg e tanulmánykötetben. A cím is jelzi: kettős tevékenységről van szó, hiszen előbb a kutató a vizsgálódása során megért valamit, majd új fölismeréseit másokkal óhajtja megértetni. A konferencia előadói egyöntetűen az autentikus emberi létezés egyik megnyilvánulásaként írják le a megértés és megértetés fogalmait, közelebbről azt a folyamatot: milyen magyarázattípusok szolgálják leginkább a tudományos eredmények létrehozását és közreadását, e magyarázatváltozatok miképp viszonyulnak egymáshoz és az emberi lényeghez; milyen elméletek és módszerek ismertek e területen. A kötet öt előadójának elsője Kulcsár Szabó Ernő, aki a tudományos igényű irodalomértelmezés dilemmáiról értekezik (Megértés – történés – létesülés). Abból a 19. századi fölismerésből indul ki, hogy a megértés jóval több, mint az ismeret továbbadása; végül is a 20. századi hermeneutika alakította ki az összetett ismerettovábbító módszereket, ezek érvényesülnek az irodalomtudomány diszkurzív terében. A szerző Heidegger, Gadamer, Derrida és Paul de Man gondolatainak nyomvonalán haladva fejti ki az irodalmi dekonstrukcióra vonatkozó nézeteit. Tolcsvai Nagy Gábor nyelvész a magyarázat alaptípusait mutatja be; nevezetesen, hogy létezik egy ismert jelenség leírása, kifejtése, illetve létezik az ismeretlen jelenség ismertből való levezetése. E fölosztásról, illetve ezek nyelvtudományi alkalmazásáról értekezik előadásában (A nyelv emberi lényege). Tamási Ábel az irodalom- és kultúratudományban sűrűn előforduló kommentálás műveletének tudnivalóival foglalkozik (Mit csinál a kommentár a szöveggel?), példáit pedig az Aeneis kommentárjaiból veszi. Borsos Balázs a magyarázatok néprajztudományban betöltött szerepéről számol be (Sűrű leírás – operacionális modell – hipermediális elemzőkörnyezet). Nyomon követi az adatföldolgozás menetét, annak legfőbb tényezőt -- mint egyén és közösség, idegen és saját kultúra, szubjektivitás és objektivitás --, hogy eljusson a pozitivista magyarázattól az interaktív magyarázat megalkotásáig. Végül Tallián Tibor az elméletek után a gyakorlatra hoz példát, mégpedig Nietzsche Der Fall Wagner című megsemmisítő bírálatát elemzi, azaz egy zenetörténeti magyarázat magyarázatát alkotja meg. A tanulmányonkénti irodalomjegyzékkel kiegészített kötet az irodalom-, a nyelvtudomány, a klasszika-filológia, a néprajz és a zenetörténet területein taglalja a tudományos igényű fölismerések magyarázatának mibenlétét, hasznosítását, módszertanát. Olvasóitól bölcsészettudományi előismereteket és fogalmaiban való jártasságot föltételező kiadvány. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"