A fiatal kulturális antropológus könyvének célja, hogy az emlékezetközösséget mint sajátos kultúrát, annak társadalmi gyakorlatait, illetve az emlékezetközösség sajátjának tekinthető társadalmi emlékezet alakulását vizsgálja és elemezze. A vizsgált társadalmi emlékezet a délszláv háború 1991 és 1995 között zajlott szakasza, azon belül is a horvátországi baranjai események és azok (egyéni és társadalmi) következményei. Mindezt a Drávaszögben található Kopácson élő, magukat zömében magyarnak valló közösség elbeszélése alapján, ahol a szerző 2005 és 2008 között terepmunkáját végezte. Könyvében a szerző elsőként összefoglalja a kutatás elméleti hátterét, röviden bemutatja a kutatás terét és alanyait, s igyekszik válaszolni arra a kérdésre, hogy vajon miként kérhető fel az interjúalany a traumatikus emlékekről való beszédre. Ír a tér és a helyek szerepéről az emlékezetkutatásban, majd három életútinterjút elemez és összeveti azok tanulságait. Szót ejt az emlékek írásba foglalásáról, bemutatja egy kopácsi háborús napló életét, s olyan további témákat érint, mint a háború kitörésével kapcsolatos emlékek, az életstratégiák elbeszélése vagy a közösség reintegrációja. A kötetet a felhasznált irodalom jegyzéke zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"