Már hatvan esztendős is elmúlt Baba Schwartz, amikor rászánta magát, hogy megírja az emlékiratait: annak a bő húsz esztendőnek a krónikáját, amely 1927-től (születése évétől) 1949-ig tartott, amikor is már fiatalasszonyként, a férjével, Andorral és egyéves fiacskájával, Móséval átszökve a határon, Bécsen és Barin át Izraelbe emigrált. Ez alatt a két évtized alatt radikálisan átalakult minden: a második világháború rombolta porig Európát - és sok millió más emberrel együtt Baba addig ismert kisvilágát is. Ennek ellenére, s annak dacára, hogy szerzője részletesen ír a zsidóüldözés, az egyre növekvő félelem időszakáról és a haláltáborban töltött periódusról is, a memoárt nem a rettegés, a megtörtség hatja át, hanem a remény, a szeretet, az összetartás mindent túlélni segítő varázsa, ereje. Baba szívmelengető nosztalgiával idézi fel nyírbátori gyermekkora éveit: egymást gyöngéden szerető szüleit, a nővérével és a húgával alkotott testvéri szövetséget, vallásos de fészekmeleget adó otthonát, az egyszerű de számára sokat jelentő egykori kisvárosi hangulatot, a cserfes iskolás éveket, a kamaszkor bájosan romantikus időszakát. Erre az idilli összképre vetül rá lassan de biztosan az először csak sejtelem szinten érzékelhető, aztán egyre konkrétabban megnyilvánuló antiszemitizmus, hogy aztán a háború kitörésével és a zsidóság - köztük Baba és családja - elhurcolásával minden sötétségbe boruljon. Noha az édesapja életét veszti a vészkorszak alatt, Baba, a testvérei és édesanyja is hazatértek Auschwitzból - de otthonra ezután már nem Magyarországon leltek... Baba Schwartz visszaemlékezésének igazi varázsa a szerző minden körülmény dacára kikezdhetetlen életereje, optimizmusa, és az egyszerű, természetes stílus, ahogy képes a hétköznapi epizódok mellett akár a földi pokolról is írni. A fekete-fehér fotókkal kísért kötet minden érdeklődő olvasónak jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"