Nyelvi önéletrajznak azokat a szisztematikusan gyűjtött szövegeket és dokumentumokat nevezzük, amelyekben az elbeszélő személyek életük történetébe ágyazottan az általuk elsajátított, megtanult vagy hosszabb-rövidebb ideig megtapasztalt nyelvekről, nyelvi változatokról narratív formában nyilatkoznak. Jelen kötet a nyelvi önéletrajzkutatás tudományos sokszögének és tudománymetodológiai jelentőségének a bemutatása után egy huszonkét nyelvi önéletrajzi interjúból álló korpuszon azt vizsgálja, hogy a magyarországi németek legidősebb generációjának milyen nyelvi impulzusok mentén alakult ki, fejlődött vagy éppen hogy nem fejlődött az első nyelvként elsajátított német nyelvjárása, két- vagy többnyelvűsége. Az interjúrészletek tartalmi, formai és interakcionális elemzése során feltárul, hogy az adatközlők hogyan verbalizálják az általuk ismert nyelvekkel kapcsolatos kognitív ismereteiket, a hozzájuk fűződő affektív viszonyaikat, hogyan értékelik a megismert nyelvekben elért kompetenciájukat, milyen hatással bírtak az élettörténetekben felbukkanó nyelvek és nyelvi tapasztalatok az élettörténet alakítására, illetve hogy az élettörténetek alakulása hogyan hatott vissza az adatközlők saját nyelveihez való viszonyára.