1938 izgatott nyarán - amikor már nyilvánvaló volt, hogy valamilyen kifejlethez jut a békés magyar területi revízió Felvidékre vonatkozó két évtizedes törekvése - jelent meg az Ország Útja című folyóirat különszáma, a Borsody István szerkesztette Magyarok Csehszlovákiában 19181938. A különszám megjelenésének oka és aktualitása mindenki számára világos volt: a felvidéki magyarság két évtizedes különéletének mérlegét megvonva 'be kellett mutatni' az anyaország lakosságának a visszatérő nemzetrészt, azt, hogy mi változott meg bennük és körülöttük, amióta az ország északi területét Trianonban leválasztották. Erre a feladatra pedig a kisebbségi értelmiség szakértői vállalkoztak, akik szinte enciklopédikus teljesség-igénnyel foglalták össze, mi történt a csaknem milliós magyar kisebbséggel a csehszlovák államkeretben az ország megalakulásától eltelt húsz esztendő alatt. A kiadvány nyolc fejezete a kisebbségi élet nyolc területét fogja át. Az első rész A keresztény egyházak kisebbségi sorban vállalt hivatását tekinti át, természetesen felekezetenként. A Néprajzi helyzet című részben nem etnográfiai dolgozatok olvashatók, hanem a felvidéki magyar népesség demográfiai helyzetére, településszerkezeti sajátosságaira, etnikai viszonyaira, asszimilációjára vonatkozó statisztikák szemlélhetők, illetve itt esik szó a felvidéki zsidóságról, amely két kultúra, a magyar és a német mezsgyéjén élt, és amelyet a csehszlovák állam úgy próbált leválasztani a magyarságról, hogy népszámláláskor bevezette a zsidó nemzetiség kategóriáját. A harmadik rész A politikai küzdelmek áttekintése, azaz a kisebbségi önvédelmi harc bonyolult kérdéskörét világítja meg. Erre a tisztázásra szükség is volt, hiszen egyfelől a felvidéki magyarság politikai szempontból nagyon megosztottá vált a kisebbségi korszakban, másfelől voltak olyan politikai alakzatai, amelyek - sokszor a nemzeti elv feladását is vállalva - keresték a csehszlovák hatalom kegyeit. Az egyik legterjedelmesebb rész A műveltség sorsát, azaz a kisebbségi kultúra teljesítményeinek mérlegét vonja meg. Két fejezet számol be A társadalom és Az új nemzedék pozícióiról. Az utóbbi azért volt különösen fontos tényező, mert a felvidéki magyar nemzedéki mozgalmak (Szent György Kör, Sarló) szellemisége és elvégzett munkája termékenyítően hatott az egész magyar nyelvterület ifjúságára (pl. Magyarországon a falukutató mozgalomra, Erdélyben az Erdélyi Fiatalok mozgalmának adott mintát). Az utolsó rész a Nemzetek közt címet viseli, ebben a szerzők a felvidéki magyarság helyét jelölik ki a csehszlovákiai, a magyarországi és az európai koordináták metszéspontjában. A tanulmányok szerzői között a felvidéki magyarság művelődésének jeles személyiségeit találjuk: a társadalomkutató Duka-Zólyomi Norbertet, a politikusként, lapszerkesztőként ismertté vált Darvas Jánost (Darvas Iván édesapját), a magyar kisebbségi és művelődéspolitika olyan vezető személyiségét, mint Sziklay Ferenc, a neves képzőművészt és művészettörténészt, Brogyányi Kálmánt, a talán legismertebb újságírót, publicistát, Szvatkó Pált, a Sarló mozgalom egyik vezéregyéniségét, Kovács Endrét, a franciás műveltségű, igazi européerként számon tartott pedagógust, Krammer Jenőt és másokat. A most kötet formát kapott egykori folyóirat különszáma valóságos enciklopédiája a két világháború közötti csehszlovákiai magyar életnek - a nagyobb gyűjteményekben ott a helye a téma alapirodalma (pl. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 831528) között.