Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
Az etnológia pszichoanalitikai irányzatát képviselő világhírű tudós, Róheim Géza jelen könyvében arra törekszik, hogy a magyar néphit és népszokások terén való tájékozódást a tudományban előkészítse és annak eddigi eredményeit a közönség számára hozzáférhetővé tegye. E nemes etnológiai célkitűzés mellett foglalkozik az előforduló szokások pszichológiájával is, éppen ezért magától értetődik, hogy - mint minden munkájában - egyedül a pszichoanalizis módszerét találta kielégítőnek. Illusztrációkat nélkülöző munkájának előszavában így nyilatkozik: „sok mindent nem tárgyaltam, amit szerettem volna. Nem törekedtem kimerítő anyaggyűjtésre, inkább a nemzetközi kapcsolatok kimutatása volt a célom. A »Rontás és varázslás« című fejezetben a harmatszedésről mondottak kissé másként csoportosítva megtalálhatók »Adalékok a magyar néphithez 1920« című művemben… Inkább olyan kérdésekkel foglalkoztam, amelyeket az eddigi irodalom többé kevésbé elhanyagolt. Feltűnő talán, hogy a téli, tavaszi és nyári ünnepeket tárgyalom az őszi nélkül. Ennek az a magyarázata, hogy az őszi »jeles napok« közül csak a halottak napjának van önálló jelentősége, ennek külön tárgyalását pedig a halotti szokásokról szóló fejezet pótolja.” A New Yorkban elhunyt, világjáró néprajzkutató Ipolyi Arnoldot tekintette példaképének, az ő szellemiségét követve állította össze eredetileg 1925-ben, az Athenaeumnál megjelent, s most a Nemzeti Örökség Kiadó reprintjében újra hozzáférhető tanulmányát. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Ez a termék jelenleg nem elérhető

Róheim Géza (1891-1953)

Magyar néphit és népszokások

Borító ár
3 500 Ft
Aktuális online ár
2 800 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Róheim Géza (1891-1953)
ISBN
9786156189639
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
[2021]
Méret
356 o. ; 21 cm
Kiadó
Nemz. Örökség K.
Cikkszám
3001064989

Darabszám
Teljes leírás
Az etnológia pszichoanalitikai irányzatát képviselő világhírű tudós, Róheim Géza jelen könyvében arra törekszik, hogy a magyar néphit és népszokások terén való tájékozódást a tudományban előkészítse és annak eddigi eredményeit a közönség számára hozzáférhetővé tegye. E nemes etnológiai célkitűzés mellett foglalkozik az előforduló szokások pszichológiájával is, éppen ezért magától értetődik, hogy - mint minden munkájában - egyedül a pszichoanalizis módszerét találta kielégítőnek. Illusztrációkat nélkülöző munkájának előszavában így nyilatkozik: „sok mindent nem tárgyaltam, amit szerettem volna. Nem törekedtem kimerítő anyaggyűjtésre, inkább a nemzetközi kapcsolatok kimutatása volt a célom. A »Rontás és varázslás« című fejezetben a harmatszedésről mondottak kissé másként csoportosítva megtalálhatók »Adalékok a magyar néphithez 1920« című művemben… Inkább olyan kérdésekkel foglalkoztam, amelyeket az eddigi irodalom többé kevésbé elhanyagolt. Feltűnő talán, hogy a téli, tavaszi és nyári ünnepeket tárgyalom az őszi nélkül. Ennek az a magyarázata, hogy az őszi »jeles napok« közül csak a halottak napjának van önálló jelentősége, ennek külön tárgyalását pedig a halotti szokásokról szóló fejezet pótolja.” A New Yorkban elhunyt, világjáró néprajzkutató Ipolyi Arnoldot tekintette példaképének, az ő szellemiségét követve állította össze eredetileg 1925-ben, az Athenaeumnál megjelent, s most a Nemzeti Örökség Kiadó reprintjében újra hozzáférhető tanulmányát. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"