A régi akadémiai magyar irodalomtörténetet, az ún. Spenótot kiváltó háromkötetes kézikönyv (A magyar irodalom történetei; 200711111, 200712167, 200714145) meglehetősen sok kritikát kapott a különböző szemléletmódok koncepciótlan vegyítése, az egységes szerkezet hiánya és az anyag aránytalanságai miatt. Az Akadémiai Kiadó kézikönyvsorozatának újabb kötete viszont a hagyományos kézikönyvek módjára, egységes szerkezetben, ráadásul egyetlen kötetben tárgyalja a magyar irodalom történetét a kezdetektől egészen a kortárs szerzőkig. A többé-kevésbé a szokásos korszákolást követő műben az egyes fejezeteket kortörténeti áttekintés nyitja, majd a régibb koroknál inkább a meghatározó témák és műfajok, később főleg az egyes szerzők és szemléletmódok nyomán követhetjük a magyar irodalom fejlődését az államalapítástól a huszadik század utolsó évtizedéig. Az ELTE kiváló szakemberei által jegyzett, bibliográfiával és névmutatóval záródó műnek ott a helye minden komolyabb gyűjtemény, legfőképpen az iskolai könyvtárak polcain.