Orbán Viktor 2014. július 26-án Tusnádfürdőn elmondott beszéde – amelyben mintegy meghirdette az illiberális demokrácia programját – hatalmas visszhangot váltott ki idehaza és külföldön egyaránt. Sokan úgy értelmezték a beszédet, hogy a miniszterelnök elkezdi fölszámolni hazánkban a klasszikus európai parlamenti demokráciát, és az országot kezdi átterelni az autokrata államok (mint Oroszország, Tádzsikisztán vagy Szingapúr) hatalomgyakorlása felé, mondván: ami ma a világban, a nemzetközi színtéren történik, az mind az autokratikus nagyhatalmaktól származik. Ezek ugyanis cselekednek, a hagyományos demokráciák meg csak követik az eseményeket. Az előzők proaktívak, az utóbbiak csupán reagálnak. Vagyis – teszi föl a kérdést a politológus szerző – csak nem arról van szó, hogy egy antidemokratikus szörnyeteg van fölemelkedőben? (Erre utal a könyv címében a leviatán szó.) A szerző a válaszadást megelőző tüzetes elemzése két részből áll. Az elsőben (Vázlat a második Orbán-kormány konfliktusainak megítéléséhez) áttekinti a Fidesz–KDNP kormány 2010 óta eltelt működését, amelyet „hiperaktivizmussal” jellemez. A hiperaktivizmus pedig megteremtette a föltétlenül megbízható pártkatonák struktúráját, amit a szerző pártpretorianizmusként ír le. Ezek a pártkatonák uralják az állami szervezetet, a parlamenti frakciót, a kormányzatot és a gazdaság tekintélyes részét is. Zárug Péter Farkas a második részben (Leviatán ébredése) ilyen szempontból elemzi a miniszterelnök tusnádfürdői beszédét és más megnyilatkozásait, illetve a kormány fölvállalt konfliktusait, működési mechanizmusát, a konfliktusokban is megmutatkozó hiperaktivizmust és a szükségszerűen adódó rendszerzavarokat. A beható elemzés végén, az utószóban újra fölteszi a kérdést: akkor most csakugyan illiberális a mai magyar demokrácia és az ún. „Orbán-rendszer”? Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert az illiberalizmusnak nincs egy tipikus formája, tankönyvi modellje. Ha a gazdaság és az állam hatékony működése felől nézzük az illiberalizmust, hatékony lehet; ha az egyén és a civil társadalom szabadsága felől nézzük, nem kívánatos. Zárug Péter Farkas a demokrácia ismérvei hazai gyakorlatának áttekintése után arra a következtetésre jut, hogy Magyarországon egy liberális-illiberális hibrid rendszer van kialakulóban, amely próbálja összeilleszteni, egyesíteni mindkettő előnyös vonásait: a hatékonyságot, versenyképességet, valamint a szabadságot. De eközben azt is világossá teszi, hogy az önmagában csalódott, a globalizmusból és a multikulturalizmusból is kiábrándult, sok tekintetben bénult nyugati modell nem lehet minta. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent politológiai elemzés nem zsurnalisztikus módon, egyfajta pártszimpátia szerint dolgozza föl az aktuálpolitikai kérdések sokaságát, hanem szakirodalmi bázison, elméleti elemzések útján, politikatudományi akríbiával tisztáz hatalomtechnikai, politikai, politológiai kérdéseket. Magyarán: a napi politikát érzelmi kérdésként fölfogó, a tévéhíradókból vagy hírportálok bejegyzéseiből tájékozódó olvasók számára csalódást fog okozni ez az elmélet jellegű politológiai szakkönyv. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"