A kötet az erdélyi író önéletrajzi ihletésű munkáiból ad válogatást. Nevezetes kisregénye, az először 1941-ben megjelent Lélekvesztőn főszereplője, Kovács János háromgyermekes tisztviselő az író alteregója. A történet az 1940. augusztus 30-i bécsi döntéstől az év karácsonyáig követi nyomon a brassói Kovács család életét. A bécsi döntés értelmében Észak-Erdély visszatér Magyarországhoz, ám Brassó Románia része marad, ezért a város magyar lakossága tömegesen költözik Magyarországra. Kovács János viszont úgy dönt: maradnak a városban, hiszen mi lesz akkor, ha mindenki elmegy. A közösségi és a személyes sors egész sor dilemma elé állítja, főképp miután a román vasgárdisták folyton terrorizálják a magyarokat és a szászokat; Kovács még az állását is elveszti. Nem talál más életmódot, mint behúzódni a lakása falai közé és a család védelmébe. Új életformájuk fontos része, hogy kitalál egy játékot: a házuk voltaképp egy hajó, ahol ő a kapitány, a gyerekek a matrózok. A bezárkózó, befelé forduló család életét ez a játék tölti ki, oly annyira, hogy Kovács magányosan élő barátja is csatlakozik, ő is a lélekvesztő utasa szeretne lenni, hiszen a jelmondatuk: „Az erős lélek a legjobb vitorla”. A nehéz ősz után a karácsonyi ünnepeket is bezárkózva töltik, és szenteste egy tejesüveg-palackpostával üzennek a jövőnek. Kacsó Sándor humanista mondandója pedig nem más, mint hogy az emberség, a szeretet és a lelkierő segít túlélni minden megpróbáltatást. Szüksége is volt az írónak erre a kitartásra, erről tanúskodik verseinek két ciklusa is. Az első (Nagyenyedi szőlők felett) a Dél-Erdélyben maradt szerző ’40-es évek elején keletkezett, önéletrajzi motívumokból építkező verseit tartalmazza. Már a címük sokat elárul Kacsó mondandójáról: Visszafogott férfisírás; Dünnyögés menet közben; Egyedül; Kívül a kerítésen; Most imádkozzatok, emberek! A másik ciklus (Versek a lágerből) a háború után a Târgu Jiu-i lágerbe internált szerző 1944/45-ben írott verseit közli. Ezekben a reménytelen körülmények között vergődő lélek erejéről tesz tanúbizonyságot: Advent a lágerben; Schubert a lágerben; Szerelmi dal a lágerben; Áhítat a lágerben. Kacsó Sándor önéletrajzi témájú, prózai és lírai munkáinak végső summázata az emberiesség parancsa, annak a fölismerése, hogy a világ, az élet és a lélek megismerése az önismeret forrása. A kötethez Filep Tamás Gusztáv és L. Balogh Béni írt a szerzőről életrajzi bevezetőt.