A magyar horrorirodalom – annak ellenére, hogy népszerűsége kezd felívelni – nem bír olyan stabil olvasóközönséggel és kiadói háttérrel, mint az angolszász országokban, pedig ahogy a nyugati minta a magyar sci-fi és fantasy kötetekben már bizonyította ihletadó erejét, továbbá, hogy a magyar szerzők nem epigonként, hanem önálló hangként tudnak a zsáneren belül alkotni, úgy a horror is egy ilyen alműfaj lenne. A jelen kötet ezen a helyzeten szeretne változtatni, és publikálási felületet biztosítani a horror- és weirdnovellák fiatal íróinak. Az utóbbi kategóriát még nehezebb pontosan definiálni, mint a horrortörténetek hátborzongató világát, mivel a weird inkább világlátás, episztemológiai provokáció, mint rögzített karakterekkel, helyzetekkel rendelkező műfaj, így az olvasói elvárásoknak sem kell, és nem is tud mindenben „engedelmeskedni”, egy formálódó, szabad alműfajról beszélhetünk – olvashatjuk Roboz Gábor irodalomtörténetileg is igényes előszavában, melyből sok érdekesség kiderül a hazai horrorirodalom kapcsán.