Az 1960-as évek végén induló Kilencek nevű költői csoportosulás antológiájában (Elérhetetlen föld, 1969) magát megmutató költő új verseinek szokatlanul testes kötete jól szemlélteti Győri László ezredforduló utáni lírájának sajátos vonásait. Versei a valóság megfogható képeiből teljesednek ki, és a költő a maga filozofikus világlátásával teremti meg sajátos versuniverzumát. A valóságot kívülről látó, ám azt jól ismerő költő szólal meg a versekben, aki a legapróbb részleteket is pontosan, már-már bensőségesen megfigyeli: a sarok zugában szőtt pókhálót, a folyosó kőkockáit, a padláson heverő szerszámokat. Megfigyeléseiben megmutatkozik a paraszti világban töltött gyermekkor (Kiment a ház az ablakon) éppen úgy, mint a történelmi emlékezet (Két kéz), az önreflexió (Akinek igaza volt mindig), vagy a merészen távoli asszociáció (Két négysoros). Formai tekintetben a kötet versei szemléletesen mutatják a költő visszatérését a klasszikus alakzatokhoz, az antik metrumokhoz. Győri László nem tagolta fejezetekre, ciklusokra kötete anyagát, ugyanakkor a versek egymásutánja kirajzol valamiféle tematikus-kronologikus linearitást. Visszaemlékezik, hogyan élte meg tizennégy évesen ’56 őszét (Két kéz), miként élt a kollégiumban (Öten öt vaságyon), számot ad élete állomásairól (Párhuzamok), vagy pályakezdése korának történelmi horizontjáról (A véreb). Verseiben hol implicit, hol explicit módon, de folyton jelen van az idő, ahogyan egy szonettben (Iramló idő) számot is vet a változó világ, a személyes sors és a múló idő összefüggéseivel. A létfilozófia magasából sokszor visszaereszkedik a földi valóság talajára, a borús köznapok körébe (Háború; A rossz hír). Végül is folyton visszatér az emberi létezés értelmének magyarázatához: „Az ember él, járkál odakint, / odakint, mert nehéz idebent. / Szabadulna, de mit szabadít? / Magát. Ezt a gyanús idegent?” (Az ember él). Győri László lírai alanya alapvetően szemlélődő, elmélkedő típus; egyszerre jellemzi a szenvtelen kívülállás és a szinte bensőséges közelségű látás, és ezek dialektikája klasszikus alakzatokban ölt formát. A Láncra vert eső a kortárs magyar költészet értékes darabja, egyben a költő kései lírájának jellegrajzát is adja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"