A Trianon utáni Magyarország a nemzetközi elszigeteltségből való kitörés egyik útjaként azt választotta, hogy külföldön magyar kulturális intézeteket alapított. A Klebelsberg Kuno vezette Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ilyen irányú törekvéseinek első helyszíne Bécs volt, hiszen a császárvárossal Magyarországnak akkor már négy évszázados kapcsolata volt. Ujváry Gábor monografikus fölépítésű kötetében a bécsi magyar intézetek 20. századi históriáját tekinti át részint diplomáciatörténeti, részint intézménytörténeti módszerrel. Könyve elején a Bécs és Magyarország közötti kapcsolattörténetre tekint vissza a 16. századi kezdetektől az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnéséig – elsősorban a tudományos és kulturális kölcsönhatásokra figyelve, az orvostudománytól az operettig. Külön fejezetet szentel a magyar történészek és levéltárosok bécsi archívumokban végzett korábbi kutatómunkájának, azután Klebelsberg Kuno Béccsel kapcsolatos elképzeléseinek, amelyben kitüntetett szerepe volt ama célnak, hogy a magyar történettudomány módszeresen tárja föl a bécsi intézményekben őrzött temérdek magyar vonatkozású forrást. Ezen a nyomvonalon haladva került sor 1920-ban a Bécsi Magyar Történeti Intézet, majd 1924-ben a Collegium Hungaricum megalapítására. Ujváry Gábor behatóan foglalkozik az intézmények elhelyezésével, működésük megszervezésével, a működésükhöz szükséges pályázati rendszerrel, az itt folyó kulturális diplomáciai tevékenység nagypolitikai kontextusával, az intézmények szervezeti fölépítésével, feladataik bővülésével, vagy azzal, hogy Klebelsberg halála után, 1934-ben a Bécsi Magyar Történeti Intézet Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet lett. Külön fejezetben tekinti át a két intézmény igazgatóinak sorát, az intézmények anyagi támogatásának rendszerét, a Bécsbe érkezett magyar ösztöndíjasok által végzett kutatómunka jelentőségét. A szerző itt mondja el, hogy a két világháború közötti korszakban szinte minden ismert történész megfordult itt ösztöndíjasként, mint Bartoniek Emma, Berzeviczy Albert, Domanovszky Sándor, Fettich Nándor, Fitz József, Gulyás Pál, Komoróczy György, Lukinich Imre, Steier Lajos, Szegfű Gyula, Szentpétery Imre, Viszota Gyula. Áttekinti a két intézmény tudományos programjait és eredményeiket, bemutatja kiadványaikat. A kötet végén egyrészt kitér az intézmények 1945 utáni tevékenységére, másrészt Adattárban, életrajzi kislexikon formájában tárja föl a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagjainak munkásságát és publikációikat. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelent kötet a magyar historiográfia fontos produktuma, amely nagyszerűen rávilágít a Klebelsberg Kuno nevével fémjelzett kulturális politika egyik nagyszerű eredményére, arra, milyen szerep jutott a bécsi magyar intézményeknek a Trianon utáni Magyarország szellemi-kulturális talpra állításában, milyen hosszú távú kulturális stratégia segítette a két világháború között a magyar tudományosság látványos fejlődését. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"