Harminchét év elteltével jelenik meg ismét az idei Könyvhétre Oláh János önéletrajzi regénye. Fókuszában a múltidézés áll: a szerző pontos részletességgel idézi fel Somogy megyei Nagyberkiben töltött gyerekkorának időszakát. Szó sincs azonban afféle nosztalgikus, érzelmes anekdotázásról – a szerző kíméletlen realizmussal festi le úgy a helyszínt, a korabeli magyar falu valóságát, mint a színre lépő karaktereket. Mindezek mellett az írás korántsem szociográfia vagy tényregény, inkább fejlődés- és/vagy tudatregény: az író minden éberségével és figyelmével hajdani önmaga, a nagyberki kisfiú gondolataira, érzelmeire, benyomásaira koncentrál, az ő perspektívájából ábrázolja a környezetet, a társszereplőket is. A szöveg és a látásmód azonban kicsit sem gyerekes: karcos, gyakorlott, művelt olvasót igénylő, gyakorta tudatfolyamba, látomásos részletekbe hajló, onnan rögvalóságos epizódokba, dialógusokba váltó, sodrón áradó gondolatfolyam. Mindezek majdnem prózaverssé avatják a könyvet, amiben azért a történet is jól követhető. Lényegét tekintve mégis a mű mintha elsősorban a gyermek János lélektanilag sebészi pontossággal boncolgatott, elemzett, szépirodalmi igénnyel ábrázolt portréja lenne, másodsorban pedig egy magával ragadóan, elgondolkodtatóan hiteles kép a korabeli vidéki Magyarországról. A meglevő állomány figyelembe vételével ajánlható általános gyűjtőkörű könyvtárak polcaira. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"