A Sipulusz néven ismert humorista ifjúsági íróként több maradandó művet alkotott, ezek egyike a Korhadt fakeresztek című novellagyűjteménye, amelyet azzal a céllal adott közre, hogy kora ifjúságát az önfeláldozó hazaszeretetre buzdítsa. A kötet először 1899-ben jelent meg, a szabadságharc leverésének fél évszázados évfordulóján; későbbi kiadásaiba új darabok kerültek, és a 20. század elejének egyik legnagyobb hatású ifjúsági műve lett. Jelen kiadás az 1911. évi harmadik edíción alapul. A cím onnét ered, hogy az író -- járván az országot -- mindenütt honvédsírokra bukkan, ezek a korhadt fakeresztek emlékeztetik, mennyi vér hullott a magyarok szabadságáért. A sztrecsnói piros virágokban azoknak a 18-19 éves honvédeknek állít emléket, akik a lengyel-magyar határon százszoros túlerővel vették föl a harcot az országba betörő orosz csapatokkal szemben. A hetvenkét fiatal tudván tudta, hogy egy szálig elesnek, mégis fegyvert fogtak, hogy az ellenség ne mondhassa, egy puskalövés nélkül benyomultak Magyarországra. A Sír az erdőben egy eldugott erdélyi falucskában játszódik, ahol a lakók többsége elrománosodott. Az utolsó magyarokat, az idős molnárt és családját az tartja meg magyarságában, hogy az erdő mélyén levő honvédsírt gondozzák. Az itt eltemetett ifjú katona még holtában is nemzetét szolgálja. A cserkesz kapitány elbeszéléseinek narrátora a cári hadsereg tisztje, Krilov kapitány, akit a magyarok hősies önfeláldozása lovagias magatartásra késztetett, és aki a legnagyobb elismeréssel beszélt mindenkinek a magyar huszárokról. Élete végén pedig meghagyta a fiának, ha valaha magyar emberrel találkozik, azonnal fogadja barátságába, mert a magyaroknál különb nemzet nincs. E „végrendeletével” próbálta levezekelni azt a bűnt, amit az orosz katonák követtek el a szabadságharc leverésével. A Zsadony és Kamasz címszereplői, a két fiatal honvédről az a hír járta szülővárosukban, Cegléden, hogy meghaltak a hazáért. Amikor élve előkerülnek, szinte csalódást okoznak az őket sirató szülőknek. A légionárius hőse egy osztrák fiatalember, Hammer, aki a magyarok oldalán harcoló halálfejes légió katonája. Súlyos betegen fekszik egy derék jászberényi család otthonában. Elhúzódó betegsége miatt lemarad a tovább vonuló légiótól, szégyenében öngyilkos lesz, mert arra gondol, hogy bajtársai dezertőrnek hiszik. A zsidó fiú címszereplőjét zsidó mivolta miatt nem veszik be toborzáskor honvédnek, ám ő mégis az életét áldozza a hazájáért, amikor félrevezeti a magyar honvédeket üldöző osztrák ulánusokat. Gábor diák „vézna, csámpás legény” volt, aki nem vált be honvédnak, odahaza maradt Sárospatakon. Amikor 1849 nyarán az oroszok bevonulnak a városba, fölmászik a kollégium tetejére, és egy kővel fejbe dobja az orosz tábornokot, így ő is életét adta a hazájáért. A János vitéz a Galíciában szolgáló magyar huszárokról szól, akik Kossuth Lajos hívó szavára azonnal hazatérnek a nemzet szolgálatára. A több mint harminc novella egytől egyig a hősi önfeláldozás, a legnagyszerűbb hazaszeretet romantikus példázata. Ma is izgalmas és tartalmas, lélektanilag hiteles ifjúsági könyv. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"