Noha manapság egyre kevésbé divatos „az ideológiáktól” való elhatárolódás sokáig meghatározó attitűdje, és a kultúráról folyó közbeszéd területén mind nagyobb szerepet kapnak a politikai szempontok, gyakran továbbra is gyanakvás övezi azokat a politikai filmeket, amelyek nem pusztán sokak mellett foglalnak állást, hanem sokakhoz is szólnak. A kritikai szempontból pozitívan megítélhető, a tömegek képzeletét formálni kívánó „konszenzuális” kultúra lehetősége sokszor fel sem merül, ha pedig igen, akkor jellemzően kevésnek vagy elhibázottnak találtatik „a művészethez” mérten. Miként lehetne a tömegkultúrára nem művészetként és nem is pusztán a kultúripar részeként tekinteni? Miként határozhatnánk meg a kortárs emancipatorikus politikai tömegfilm saját esztétikáját? A kötet az utóbbi kérdésekre igyekszik választ adni. Álláspontja szerint ugyan kevés alkotást sorolhatunk ide, és e kevésnek is csak bizonyos vonásai tűnnek politikailag felszabadítónak, semmint a teljes egésze, mégis: emancipatorikus tömegkultúra van. Túlságosan kizárólagos az a feltételezés, amely szerint a populáris kultúra termelésének ma adott keretei között nem jöhet létre semmi, ami érdemes lehetne a figyelmünkre. A könyv célja, hogy elméleti támpontokat és interpretációs módszereket kínáljon a tömegkultúra emancipatorikus aspektusának átgondolásához, és ezzel hozzájáruljon társadalmi valóságunk közös formálásához.