A második világháborút követően a magyar településstruktúra és az épített környezet alapvetően megváltozott, amelyben a szocialista tervgazdálkodás, valamint vidék és az agrárium diszkriminálása komoly szerepet játszott. Amíg a nagyvárosokban, ipari körzetekben a panelházak kezdtek el gombamód szaporodni, addig vidéken, a kisebb városokban és falvakban teljes utcák, egész negyedek álltak össze a Kádár-kockának csúfolt épületekből, amely egy négyzetes alaprajzú, általánosságban 100 négyzetméter körüli alapterülettel bíró, zömmel földszintes, sátortetős családiház-típus volt, amelynek Magyarországon a hatvanas évek elejétől, egészen a nyolcvanas évekig terjedt az építési időszaka.