Második része jelenik meg Sánta György Ki, mit, miért? című kötetének, amelynek előző részében (202104328) ismerkedhettek meg az olvasók három idős férfi történetével, akik sok ideje barátok már. A folytatás, hasonlóan az előzményhez, terjedelmével is lefegyverző, több mint nyolcszáz oldalas történet, amely a közelmúltban, a huszonegyedik század elején játszódik és továbbra is sodró lendülettel, hömpölyögve árad a kötet lapjain. A regény központi alakja a hetvenen bőven túl járó Pandul Dávid, akinek sokáig az volt a meggyőződése, hogy örökké élni fog. Dávid az első részben combnyaktörést szenvedett, a második könyv nyitányában pedig szintén komoly figyelmeztetést kap a testétől arról, hogy vele is telik az idő: szívinfarktussal szállítják kórházba. Szerencsére pár nap múlva kiengedik, de a trauma nem múlik el belőle nyom nélkül... A férfi (akinek alakjában az író vélhetően saját magát mintázta meg) a szellem embere, akit intenzíven foglalkoztatnak a világ aktuálpolitikai kérdései éppúgy mint minden más. Áradó belső monológjában folyamatosan keresi a választ a hétköznapokban felmerülő, őt érdeklő kérdésekre. Pandul történetét a családjához és szélesebb baráti köréhez tartozó emberek és napi történések egymásba kapcsolódó láncolata viszi előre. A családi élet, a barátságok, a valamikori tényleges és az elképzelt szerelmek visszfényében manifesztálódik a korral járó, többségében megkerülhetetlen betegségek árnyékában megélt hétköznapok valósága. Az író alámerül az idő múlását szikár konoksággal jelző problémák lélektanában úgy, hogy kendőzetlen őszinteséggel merevíti ki a lélekben megbújó félelmeket, kétségeket, a valós helyzet nehéz elfogadását. Ekként az emberi test és lélek mély kútja tárul fel az olvasó előtt, amelyben körvonalazódnak a szerző mély empátiával és filozofikus gondolatok kíséretében megrajzolt alakjai, és saját maga is. Már-már „viviszekciónak” tekinthető a mód, amellyel feltárja a lélek rejtelmeit, amelynek nyomán tisztán kirajzolódik az autófikciós önéletrajzi szövegben lappangó lényeg: az, hogy az író miként éli meg az elkerülhetetlen befejezéshez vezető öregedés útját. Sánta György életművének kiemelkedő opusa elgondolkodtató, bizonyos szempontból megrendítő olvasmány, ennek okán főként azok az értelmiségi olvasók fogják leginkább megérteni, akik maguk is már hetven éven felül járnak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"