Margóczi Imre önéletrajzi elemekből építkező regényét, halála után 12 esztendővel a szerző egyik családtagja adta ki kötetben. A második világháború 1942-1945-ig terjedő időszakában katonaként szolgáló Marosi (vélhetően a szerző alteregója) eleveníti fel az időszak embertelen történéseit, a közkatonák, a háborút kiszolgálók iszonyatos körülmények között megélt hétköznapjait. Marosi egyszerű bakaként elkerül Lengyelországba, az 1944-es esztendőben, amikor "haláltáncukat járva" már tombolnak, a németek. Itt kerül kapcsolatba Jan Zizka (a 15. században, a huszita mozgalom élén álló parancsnokról elnevezett) nemzetközi partizánbrigáddal, majd lesz annak elismert, tiszteletet kivívó századparancsnoka. Mindeközben életre kel a második világháború ezernyi szenvedése, családokat szétszakító, emberéleteket követelő, aljas tettekben manifesztálódó borzalmai. A szerző mindezek leírása mellett, arra irányítja a figyelmet, hogy miként alakította át sokak lelkét és gondolkodását ez a közeg, miként tudatosult benne és társaiban, hogy fel lehet és fel kell venni a harcot a németekkel, a fasizmussal szemben. Bár a bevezetőben felidézi egy régi sláger szövegét: "Csak a szépre emlékezem" - a regény valamennyi történése ennek ellentmond, hiszen szerzője éppen arra fókuszál, hogy nemcsak lehet, de kell is emlékezni mindarra, amely a túlélők halálával, a háborút átélt generáció eltávozásával lassan feledésbe merülhet. Megrendítő híradás a múltból, amely a második világháborúban részt vett katona szemszögéből láttatja a történéseket, ekként lehet ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"