Idén - 2015 januárjában - hunyt el Hankiss Elemér, a magyar tudományos és közélet egyik, már életében ikonikussá vált alakja, nemzetközi szinten is neves társadalomkutató, filozófus és irodalomtörténész. Maga sosem írt visszaemlékezést: "Mindenekelőtt óvatosságra int az, hogy van valami szemérmetlenség az önéletírásban. Fölvágja az ember magát, s mint valami anatómiai tanítóbábun mutogatja, hogy íme, itt van, ilyen a szívem, így tekeregnek az agyam tekervényei (...) és itt van, hol is van, hol is keressem: a lelkem" - így fogalmaz a témához kapcsolódva. Azonban arra hajlandó volt, hogy leüljön pályatársával és barátjával, Lengyel László politológussal, és egy többtételes, nagyívű beszélgetés keretei között szabadon, meglepő őszinteséggel és részletességgel beszéljen élete gyakorlatilag teljes történetéről. Így vall - vezérszálul Lengyel kiváló, közvetlen és jó ízléssel megválasztott kérdéseit használva - a család eredetéről, a debreceni gyerekkortól, karrierje alakulásáról, politikai és közéleti szerepvállalásáról, egyetemi éveiről, kulturális érdeklődéséről, de mélyebb motivációiról, gondolatairól is. A kötet második felében fordul a látószög: itt Hankiss Elemér kérdezi Lengyel Lászlót ugyanilyen mélységélességben, így asszisztálva ahhoz, hogy nagy hitelességgel kirajzolódjon a közgazdász-politológus arcéle. Az így kettős portrét tartalmazó kötet a 86. Ünnepi Könyvhét egyik legizgalmasabb olvasmánya, igazi sztárkiadványa lehet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"