Az 1990 óta Magyarországon élő erdélyi filozófus és közíró esszéiben és esszénovelláiban politika és erkölcs viszonyát – „kényszerű társbérletét” – vizsgálja. E kérdéskör önmagában izgalmas, hiszen minden emberi közösség életében jelen van a politika és az erkölcs, ám a szerző a kötetében sokkal többet nyújt, mint e két gondolatkör viszonyának elemzése, jellemzése. Aniszi Kálmán írásainak legszembetűnőbb vonása, hogy csaknem minden mondatuk idézetként megjegyezhető axióma, tétel, jó értelemben vett kinyiltakoztatás. Tételmondatai rendre a legfőbb morális értékeket vagy hiányosságokat rögzítik, főképp azokat az erényeket, amelyek nélkül nem működhet a polgári társadalom. Számot vet a normákkal, a szokásokkal, a hagyományokkal, ezek befogadásával, gyakorlásával, a közjó érdekében való társadalmi érvényesülésükkel. Kiindulópontja, hogy jog és erkölcs nélkül a társadalom működésképtelen; a jog az írott törvények, az erkölcs a morális érzék alapján működik. Csakhogy ez a viszonylag egyszerű meghatározás nem minden helyzetben állja meg a helyét, hiszen például egy királygyilkos az arisztokrácia megítélése szerint alávaló bűnös, a lázadók szemében hős (Elöljáróban). A politika rendszerint diktál, az erkölcs inkább sugall, ösztökél; és mivel az embernek szabad akarata van, eldöntheti mikor, melyiknek, milyen mértékben engedelmeskedik (Sziszifusz mélységiszonya). A szerző rengeteg izgalmas kérdést tesz föl és válaszol meg, például: változik-e az erkölcs az idők folyamán (Változásban is állandóság); mennyire határozza meg az ember cselekvését a nyers érdek (Az érdek – mindenekfölött!). Aztán tovább megy, azt firtatja, létezik-e olyan cselekedet, ami törvényes, de nem etikus? Szentesítheti-e a cél az eszközt? Milyen kapcsolatban áll az ember tehetsége és a jelleme? Van-e egyenes összefüggés a felelősségérzet és az erkölcsi meggyőződés között? Fölmenthető-e az a bűnös, aki egy távlatos jó cél érdekében vétkezik? Aniszi Kálmán hasonló súlyú kérdések sokaságát teszi föl, és válaszait axiomatikus mondatokból épített esszékben vagy példázatos esszénovellákban adja meg. Írásaiban hemzsegnek az idézetként följegyzendő tételmondatok, például: „Nehéz igaz módon élni, de csak úgy érdemes” (Az igazat mondd, de hogyan?); „Ha a halál nem lenne, az ember se filozofálna” (Halálfélelem); „A keresztény etika a világ megkettőződésére épül” (Avatatlan szavak a valláserkölcsről). Aniszi Kálmán esszéinek, példázatainak, parabolikus kisprózáinak kötete sorra tárgyalja a ma emberének erkölccsel, közjóval, joggal, politikával, társadalmi normákkal kapcsolatos valamennyi kérdését, éspedig egyszerre olvasmányosan és elgondolkodtatóan, egyszerre mély értelműen és publicisztikus hatásossággal. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"