Lassan negyed évszázada - 1994 óta - rendszeresen, évente három alkalommal jelenik meg a Kellék címmel futó filozófiai folyóirat, amely azonban kapuit szélesebbre nyitja a címében szereplő diszciplína határainál: lapjain a társadalomtudományok összességének művelői publikálnak esszéket, tanulmányokat, minden alkalommal egy-egy meghatározott témakört ecsetelve. A kiadvány ötvennyolcadik számában ez nem más, mint a kommunikációtudomány, ez alkalommal az etika tükrében, a morál perspektívájából vizsgálva. A folyóiratot Ernst Tugendhat cseh származású német filozófus három etikai témájú előadásának három tételes esszésorozattá alakított változata nyitja meg: az elsőben a morál szemantikai megközelítéseit vázolja a szerző, a másodikban azt a kérdést veti fel, hogy lehetséges-e a tapasztalatból merített morális tanulás, a harmadikban pedig a morál és a kommunikáció összefüggésrendszerét vizsgálja. Írását Weiss János elemző utószava zárja le. A folytatásban Tugendhat két chilei filozófussal, Celso Lópezzel és Ana María Vicunával közösen jegyzett, öt fejezetből álló tanulmányát olvashatjuk, amelyben öt példatörténet apropóján olyan témákról esik szó - ezúttal közvetve -, mint egy-egy bűncselekmény súlyosságának a megítélése, a lopás etikai súlyozása, a szenvedésokozás szükségességének a dilemmája, az ígéret és annak betartása, valamint a tisztelet és az erkölcsi "aranyszabályok". Zárásképp Bíró Noémi írását olvashatjuk, amelynek témája a meleg identitáspolitika, a queer identitás és -elmélet, illetve a queer közösségek jelene és lehetséges jövője. A kötetet a szerzők pár soros bemutatása zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"