A középkori településektől elválaszthatatlan volt a szentek kultusza, az egyház kiemelkedő szerepe meghatározta fejlődésüket: nincs ez másként Várad esetében sem. A várost I. László magyar király alapította és tette meg püspöki székhellyé, majd halála közeledtével elrendelte, ide temessék. A korábbi előzményeket (római település, fejedelmi székhely stb.) nélkülöző település ebből kifolyólag magán viseli alapítójának nyomát, Várad elválaszthatatlan lett László alakjától, majd az 1193-as kanonizációját követően még inkább megélénkült a szent kultuszának köszönhetően. A város egészen a 16. század elejéig kiemelt jelentőséggel bírt a magyar királyok szemében, annak ellenére, hogy nem volt a kultuszközpont mellett más kiemelkedő szerepe, nem volt adminisztratív központ, mint Székesfehérvár, a királyok és királynék rendre felkeresték Szent László városát.