Molnár Lamos Krisztina tehetséges szerző, akinek számos írása látott már napvilágot irodalmi portálokon, internetes folyóiratokban, vagy éppen nyomtatásban. Az író néhány éve már Angliában él, ahol szakápolóként dolgozik, erről a munkájáról jelent meg legutóbbi szociografikus „ihletésű” kötete. Vélhetően kórházi tapasztalatainak „lepárlásából” gyűjtötte össze azt az élményanyagot, amelyet most színes gyöngysorba (innen a kötet címe is) fűzve nyújt át az olvasóknak. Az írások középpontjában beteg és ápolója kapcsolata áll. Többek sorában a nőket fenyegető rákbetegség szenvedő „alanyait” mutatja be, amikor az onkológiai rendelők várójában ülő fiatal és idős lányok, asszonyok rövid találkozásainak pillanatképeit villantja fel. Olyan asszonyokét, akiket ez a „méltatlan” sorsközösség fog egybe. Az orvosra várakozás szorongással telt légkörében némileg oldódik a hangulat, ha ki-ki beszélhet betegségéről. A szerző ápolóként csendes szemlélője ezeknek az alkalmaknak, miközben „tapinthatóan”, végtelen empátiával fordul ápolásra szoruló nőtársai felé. De másféle bajokkal is találkoznak „kliensei”, többek sorában ott van a kilencvenhárom éves „Kicsimama”, akinek élete súlyos tragédiáktól volt terhes, de Anna nénit élni akarása mindig visszasegítette az életbe. Miközben az ápolója vizsgálja a sovány, életbarázdákkal terhelt arcot, felvillantja a néni életét, amelybe benne sűrűsödik az egész 20. századi Európa sorstragédiája. De nemcsak nők szerepelnek ezekben a szép történetekben, hiszen a 102 éves Nógrád Miksa bácsi megható élettörténete is értelmeződik a kötet lapjain, és ha mégoly természetes is egy ilyen sokat megélt idős ember halála, amikor életének történetét megismerheti az olvasó, azt, hogy az idős ember minden vagyonát a kórházra hagyta, akkor bizony elszorul a szíve, és felteszi a kérdést magának: „ennyi lenne egy élet?”. A kötetben sorakozó közel félszáz írás mindegyikének esendő, a betegségüknek és a környezetüknek kiszolgáltatott emberek a szereplői, azonban amilyen emberséggel, együttérzéssel ír, beszél róluk a szerző, az példaadóan szép, megnyugtató és egyben megható. Az empátia, az emberbaráti szeretet átfénylik valamennyi történeten és hitet adnak az olvasónak, hogy az egészségügyben dolgozók többsége erejét és az ápoltak felé fordulását adja azoknak, akik a legjobban rászorulnak a jó szóra, szeretetre és az együttérzésre. Értékes, szép kötet, amely könnyet is csalhat az olvasó szemébe. Széles körben lehet ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"