A kortárs latin-amerikai próza egyik meghatározó alakja, Mario Bellatin írásművészetére a töredékesség és az experimentális megközelítésmód jellemző. A Sonora Kiadó gondozásában megjelent regénye, a Jacobo, a mutáns egy magával ragadó metafikcióba ágyazza az elbeszélés korlátainak és határainak önreflexív és tudatosan provokatív felvillantását. A közelebbről nem ismert narrátor egyszer csak elkezdi Joseph Roth töredékes regénytervezetét egyenesen idézni: A határ című – szintén fiktív – Rothnak tulajdonított elbeszélés főszereplője Jacobo Pliniak, majd a már Amerikába emigrált Jacobo, aki egyik rituális fürdése során saját nyolcvan éves lányává, Rosa Pliniansonná változik. A szöveg összemossa a reálist az irreálissal, egyáltalán, ahogy olvassuk Bellatin szövegét, ezt a dichotómián alapuló szöveg- és valóságértelmezést nyugodtan szögre akaszthatjuk: nincs más dolgunk, minthogy - hasonlóan egy cirkuszba látogató gyerekhez - csak csodálkozzunk és ámuljunk Bellatin/Roth prózai szemfényvesztésein.