Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Az európai irodalom történetében mérföldkő jelentőségű Daloskönyv költője a maga korában igen elterjedt polemikus művek szerzője is volt, ezek időben első darabja a latin nyelven írott Invective contra medicum volt. A költő 1352-ben hírül vette, hogy VI. Kelemen pápa súlyosan megbetegedett, mire levelet írt neki, amelyben arra figyelmeztette az egyházfőt, hogy óvakodjék a szép szavú, ám gyógyításhoz keveset értő orvosok egymásnak ellentmondó javallataitól, hanem válasszon ki magának egy megbízható, nagy tudású doktort, azzal kezeltesse magát. A levél a pápa körül forgolódó orvosok egyikének a kezébe került, aki sértődött hangú levélben támadt a költőre, mire Petrarca is tollat ragadott, és négy részből álló vitairatban (invektívában) válaszolt. Így keletkezett ez a latin nyelvű pamflet, amely most kétnyelvű kiadásban lát napvilágot. Petrarca művének első könyve válasz a felháborodott orvos levelére, amely arról szólt, hogy az orvostudomány fölötte áll a retorikának, az irodalomnak. Petrarca hangoztatja, hogy ő nem általában az orvosok ellen emelt szót, hanem az öntelt és műveletlen doktorok ellen, valamint állást foglalt amellett, hogy a tudományok hierarchiáját nem a hasznosságuk határozza meg, mert ha így lenne, akkor az első helyen a mezőgazdaság állna. A második könyvben a költő megsemmisítő iróniával beszél vitapartneréről, kifejtve, hogy nem az életkor adja egy ember érdemeit, hanem a munkássága. A harmadik könyvben a költészetet veszi védelmébe, kifejtve, hogy a közvetlen hasznot nem hajtó művészet is lehet nagyon értékes -, ezzel visszakanyarodik a hivatások hierarchiájának problémájához. Végül a negyedik könyvben a tudós bölcselő magányos életmódját, az értékteremtő elvonultságot dicséri, szembeállítva a rosszra csábító városi életmóddal. A szemben levő oldalakon olvasható latin és magyar szöveg után a fordító, Lázár István utószava igazít el a mű keletkezésének történetében. Jegyzetek, bibliográfia és névmutató zárja a klasszikus műnek számító 14. századi vitairatot. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

Ez a termék jelenleg nem elérhető

Petrarca, Francesco (1304-1374)

Invective contra medicum - Invektívák egy orvos ellen

Borító ár
2 400 Ft
Aktuális online ár
1 800 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Petrarca, Francesco (1304-1374)
ISBN
9789632675084
Egyéb szerzőség
Lázár István (1962-) (ford.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
cop. 2021
Méret
243 o.
Kiadó
Lazi
Cikkszám
3001062780
Sorozatcím
Antikvitás és reneszánsz könyvek ; 2630-9041

Darabszám
Teljes leírás
Az európai irodalom történetében mérföldkő jelentőségű Daloskönyv költője a maga korában igen elterjedt polemikus művek szerzője is volt, ezek időben első darabja a latin nyelven írott Invective contra medicum volt. A költő 1352-ben hírül vette, hogy VI. Kelemen pápa súlyosan megbetegedett, mire levelet írt neki, amelyben arra figyelmeztette az egyházfőt, hogy óvakodjék a szép szavú, ám gyógyításhoz keveset értő orvosok egymásnak ellentmondó javallataitól, hanem válasszon ki magának egy megbízható, nagy tudású doktort, azzal kezeltesse magát. A levél a pápa körül forgolódó orvosok egyikének a kezébe került, aki sértődött hangú levélben támadt a költőre, mire Petrarca is tollat ragadott, és négy részből álló vitairatban (invektívában) válaszolt. Így keletkezett ez a latin nyelvű pamflet, amely most kétnyelvű kiadásban lát napvilágot. Petrarca művének első könyve válasz a felháborodott orvos levelére, amely arról szólt, hogy az orvostudomány fölötte áll a retorikának, az irodalomnak. Petrarca hangoztatja, hogy ő nem általában az orvosok ellen emelt szót, hanem az öntelt és műveletlen doktorok ellen, valamint állást foglalt amellett, hogy a tudományok hierarchiáját nem a hasznosságuk határozza meg, mert ha így lenne, akkor az első helyen a mezőgazdaság állna. A második könyvben a költő megsemmisítő iróniával beszél vitapartneréről, kifejtve, hogy nem az életkor adja egy ember érdemeit, hanem a munkássága. A harmadik könyvben a költészetet veszi védelmébe, kifejtve, hogy a közvetlen hasznot nem hajtó művészet is lehet nagyon értékes -, ezzel visszakanyarodik a hivatások hierarchiájának problémájához. Végül a negyedik könyvben a tudós bölcselő magányos életmódját, az értékteremtő elvonultságot dicséri, szembeállítva a rosszra csábító városi életmóddal. A szemben levő oldalakon olvasható latin és magyar szöveg után a fordító, Lázár István utószava igazít el a mű keletkezésének történetében. Jegyzetek, bibliográfia és névmutató zárja a klasszikus műnek számító 14. századi vitairatot. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"