A Kossuth-díjas írók válogatott munkáit közreadó sorozat e kötete Vasy Géza szerkesztésében ad átfogó képet Illyés Gyula (1902-1983) lírai, próza- és drámaírói munkásságáról. Az összeállító már a bevezetőben fölhívja a figyelmet, hogy a költő élete éppen átíveli a "rövid" 20. századot, az I. világháborútól a rendszerváltozásig tartó kb. nyolcvan évet, és Illyés nemcsak hiteles tanúja, teremtő "krónikása" e század európai és honi történéseinek, de cselekvő részese is volt. Ennek tükre a válogatás is, amelynek első része a Száz vers címet viseli. Ez a száz vers a Párizsból a 20-as években hazatérő Illyésnek a hazai viszonyokkal való szembesülésétől (Szomorú béres; Nem ily dalra2) a nagy összegző, szintetizáló költeményekig (Egy mondat a zsarnokságról; Koszorú; Ajtófélfának döntve vállamat) ad áttekintést arról, miként szólt a költő Európa és magyarság dolgairól a változó világban, miként jelöli ki a nemzet közössége számára az erkölcsileg, etikailag biztos pontokat a történelem forgószelében (A költő felel; A reformáció genfi emlékműve előtt stb.). (Kár, hogy az összeállító nem dátumozta a darabokat, pedig a történelemmegjelenítő koncepció ezt mindenképpen indokolta volna.) A válogatás másik része, a Prózai és drámai művekből vett szemelvényeket közöl, mint a Puszták népe című szociográfia (9912021), az önéletrajzi fogantatású "emigrációs regény", a Hunok Párizsban (782518) vagy épp a Fáklyaláng (710370) részletét. A kötet méltán nevezetes záró darabja az 1977-ben írott esszé, a Válasz Herdernek és Adynak, amelyben a határon túli magyarság súlyos kérdéseire, égető problémáira keres - européer módon - választ és megoldást. A szép küllemű, tartós kötésű sorozat e darabja természetesen - csak ízelítőt adhat Illyés Gyula korszakos munkásságából.