Sajátos szerkezetű kortárs világirodalmi versantológiát állított össze a két magyar költő. Tervezésekor abból indultak ki, hogy az irodalomtanárok legbárgyúbb kérdése: vajon mire gondolt a költő, amikor a versét megírta? Aztán egy-egy vers olvastán vagy fordítás közben maguknak is föltették a kérdést: csakugyan, mire gondolhatott a költő? Így született meg ez a sajátos szerkezetű, ismeretterjesztő célú, verset és verselemzést egyaránt népszerűsítő antológia, amelyben 20 kortárs külhoni költő egy-egy művével szerepel. Valamennyiük esetében azonos a fejezetek fölépítése: a lap élén látható a portréjuk, alatta olvasható rövid életrajzuk, majd kiválasztott versük eredeti nyelven. A szemben levő oldalon található a mű magyar fordítása (vagy Lackfi János vagy Szabó T. Anna tolmácsolásában), majd a következő páros oldalon a két műfordító versekhez fűzött gondolatai, elemző kommentárjai. Ezek a párban futó írások egyáltalán nem iskolás verselemzések, hagyományos, sorról sorra, strófáról strófára haladó értelmezések, inkább szubjektív jegyzetek, személyes kommentárok, afféle továbbgondoló, gondolkodásra serkentő jegyzetek. Az egy-egy oldal terjedelmű kisesszék leginkább arról szólnak, milyen gondolatokat vagy érzéseket válthat ki a vers a művelt olvasóból, és a költő ezt milyen eszközökkel éri el. A szellemes írások ilyen módon szinte bevezetik az olvasót a versértelmezés egy lehetséges módszerébe, valamint példát adnak arra, hogy a művelt érdeklődő miként közelíthet egy ismeretlen vershez. Az antológia 20 költője között van olasz (Antonella Anedda), horvát (Ana Brnardić), osztrák (Helwig Brunner), francia (François de Corniére, Jacques Réda), francia nyelvű svájci (Georges Haldas), szlovén (Alojz Ihan, Boris A. Novak), portugál (Nuno Judice), észt (Kätlin Kaldma), görög (Elsa Korneti), izraeli (Agi Mishol, Hava Pinhas-Cohen), franciául író algériai (Samira Negrouche), cseh (Katerina Rudčenková), máltai (Marlene Saliba), magyar származású angol (George Szirtes), lett (Arvis Vigulis), lengyel (Agnieszka Wolny-Hamkalo) és ciprusi török (Mehmet Yashin). A szerzők többsége hazánkban talán kevéssé ismert alkotó, de ez az antológia nem is azért született, hogy körképet adjon az ezredforduló világlírájáról, hanem azért, hogy bevezessen a „versértés tudományába”. A fordítók-elemzők mindenkor szellemesen és szemléletesen írnak a lírai darabokról, frappáns megállapításokat tesznek, és könnyed stílusban tálalják mélyre utaló gondolataikat. Végül is minden esetben arról beszélnek: mire is jó a vers. Lackfi János szerint a vers sűrítmény, mert pár szóban, egyetlen metaforában az egész világot képes ábrázolni; Szabó T. Anna pedig amellett érvel, hogy a vers nem luxuscikk, hanem használati tárgy, amely erőt, ízt, színt hoz az olvasó életébe. A személyes hangú verskommentárok kicsiny gyűjteménye valóban rávezetés, példasor a komoly és majdan önálló verselemzéshez, de ezt a szövegekbe belefeledkező olvasó egyelőre észre sem veszi. Középiskolásoknak, irodalom iránt komolyan érdeklődő fiataloknak ajánlott olvasmány a szép kiállítású antológia. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"