A székesfehérvári költő munkásságán, sőt, egy-egy versén is jól megfigyelhető, milyen emberi ellentmondásokat, az életet jellemző végleteket, érzelmi vagy gondolati szélsőségeket képes az alkotó versbe szőni. Már a cím erről árulkodik, hiszen az olvadékony, illékony hóval jellemzi az esküvésben kifejeződő, messzire tekintő elhatározást, fogadalmat. "Hósorsú eskük gyötörnek" - írja, ekként fogalmazva meg a maga vívódásait. Másik tanulságos "ellentmondás" Bobory Zoltán költészetében, hogy sokszor versel meg közéleti témákat, amely versek nyelvezete mégsem publicisztikus, hanem nagyon gyakran szívbe markoló, az élmény és a tapasztalat belső átéltségét mélységében kifejező. Vagyis versvilágának egyik karakterjegye, hogy a közösség gondja az alkotó belsővé vált gyötrelmeként jelenik meg. A nagyvilág, az emberiség, a nemzet, a keresztény közösség ügye az érzékeny lélek inspiráló élményévé, a költő szívügyévé válik. Ebből (is) következően ez a líra a dolgokat nevükön nevező, szókimondó költészet, amely természetesen a lírai ego szubjektív "képernyőjén" jelenik meg, azaz a költő meggyőződése, erkölcse, hite, gondolkodói rendszere, érzelmi fűtöttsége által. Bobory Zoltán sokszólamúságának egyik titka tehát az, hogy a köz ügyeiről személyes gondjaként szól. A szerző tematikus fejezetekbe rendezte verseit. Az Eskük, bolyongások voltaképp az önportréhoz ad vonásokat: a lírai ego jelenik meg itt tépelődéseivel, elszánásaival vagy éppen határozott kiállásaival. A fák című részbe a természet ihlette darabok kerültek, amelyek arról tanúskodnak, hogy az állat- és növényvilág látványában is az emberi létre utaló párhuzamokat fedez föl, vagyis a természet jelenségeinek ábrázolásában az ember tapasztalatát fogalmazza meg. Az Eleven sebeink a történelem és a jelen gondjai fölött töprengő költő vallomásait sorolja; a Ködlő remények az emlékek, vágyak, szerelmek, ábrándok verseinek foglalata. Az utolsó, Barátaimnak című rész a szellemi és küzdőtársaknak, a példaképeknek címzett alkotásokból merít. Verset ajánl a költők közül Takács Imrének, Csoóri Sándornak, Nagy Gáspárnak, Tari Istvánnak, a zenészek közül Tolcsvay Bélának és Illés Lajosnak, az irodalmárok közül Cs. Varga Istvánnak, Bakonyi Istvánnak, a színészek sorából pedig Raksányi Gellértnek és Kubik Annának. A névsor világosan körvonalazza a költő szellemi panteonját; a nemzet sorskérdéseivel számot vető, a közügyekkel szemben felelősséget érző világlátás és életérzés képviselőivel "bástyázza körül magát", hogy megerősítést nyerjen a komor világgal való küzdelméhez. Bobory Zoltán válogatott és újabb verseinek kötete a közösségi gondolatokat és gondokat megszólaltató kortárs líra figyelemre érdemes teljesítménye. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"