Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
10%
Teljes leírás
Ha van tematikus verseskönyv, Bexler Bia első kötete az, hiszen két fejezete a szeretet kialakulásáról, elmélyüléséről (Összemelegedés) és kihunyásáról (Elhidegülés) szól. Alapgondolata, hogy a szeretet nem elvont fogalom, mert annyiféle van, ahány szerető szív, ahány érző lélek. Hagyományos versmintákat követő, hangsúlyos, rímes darabjaiban a vonzalom, a szeretet, a szerelem, az érzelmi melegség megnyilvánulásait ábrázolja, erős szabálykövetéssel, már-már rigorózus formafegyelemmel. Ennek eleven példája klasszikus veretű szonettkoszorúja is (Holdkeringő). Egyszer szimbolistaként szól az érzelem föltámadásáról (Szirombontás), máskor vallomásos hangon az elmélyüléséről (Magamra veszem), emlékezés formájában a komoly egymásra találásról (Második esély) vagy a játszi fantáziálásról (Fantázia). Egyszóval a szeretet beteljesedéséről vall kötet első felében. A második részben az érzelem elvesztésének, széttörésének drámáit érzékelteti: „Két szív kell, / hogy egy kapcsolat létrejöjjön, / de egy is elég, hogy megtörjön” – írja aforisztikus tömörséggel (Szív mínusz szív). E részben is több oldalról mutatja be a vonzalom elmúlta miatt bánatot, azt, mit érez alanya a veszteség miatt. Olykor természeti kép formájában (Minden esőcsepp), máskor a panasz hangján („otthon”), ismét máskor egyértelmű hasonlatok révén (Hullámmal, habbal). E versek sajátja, hogy olykor az érzelmi megnyilvánulások mellett is föl-fölbukkan a darabokban valamilyen epikus szál, realista helyzetrajz vagy életkép (A Nap nagy napja; Tejútrendszer). Ami viszont minden versére igaz: bevált szimbólumokkal, ismert hasonlatokkal, toposzokkal fejezi ki érzéseit (Éber utca sarka; Hópehely). Az emberi kapcsolatok sokféleségéről hagyományos módon szóló versek formai megoldásai gyakran mereven szabálykövetők, szűken keretezik a sokszor áradni akaró mondandót. A szerző mindenáron betartja a szótagszámok, ritmushullámok, rímek formalista előírásait, így keletkeznek erőltetett vagy suta megfogalmazásai, fura szókapcsolatai, versnyelvi botlásai, költőietlen megoldásai: „Áldozatokat hozol érte, / de a sztorinak ha vége, / a valódi áldozat te vagy. Mindened elvitte. / Kivéve téged, / s már a tudat is eléget” (Ő).

Bexler Bia (2001-)

Hópehely Gyönyörű

Borító ár
3 500 Ft
Kötött ár
3 150 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Bexler Bia (2001-)
ISBN
9786156292605
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
cop. 2025
Méret
90 o.
Kiadás pontos dátuma
2025.02.12
Kiadó
Garbo
Cikkszám
3001091552

Darabszám
Teljes leírás
Ha van tematikus verseskönyv, Bexler Bia első kötete az, hiszen két fejezete a szeretet kialakulásáról, elmélyüléséről (Összemelegedés) és kihunyásáról (Elhidegülés) szól. Alapgondolata, hogy a szeretet nem elvont fogalom, mert annyiféle van, ahány szerető szív, ahány érző lélek. Hagyományos versmintákat követő, hangsúlyos, rímes darabjaiban a vonzalom, a szeretet, a szerelem, az érzelmi melegség megnyilvánulásait ábrázolja, erős szabálykövetéssel, már-már rigorózus formafegyelemmel. Ennek eleven példája klasszikus veretű szonettkoszorúja is (Holdkeringő). Egyszer szimbolistaként szól az érzelem föltámadásáról (Szirombontás), máskor vallomásos hangon az elmélyüléséről (Magamra veszem), emlékezés formájában a komoly egymásra találásról (Második esély) vagy a játszi fantáziálásról (Fantázia). Egyszóval a szeretet beteljesedéséről vall kötet első felében. A második részben az érzelem elvesztésének, széttörésének drámáit érzékelteti: „Két szív kell, / hogy egy kapcsolat létrejöjjön, / de egy is elég, hogy megtörjön” – írja aforisztikus tömörséggel (Szív mínusz szív). E részben is több oldalról mutatja be a vonzalom elmúlta miatt bánatot, azt, mit érez alanya a veszteség miatt. Olykor természeti kép formájában (Minden esőcsepp), máskor a panasz hangján („otthon”), ismét máskor egyértelmű hasonlatok révén (Hullámmal, habbal). E versek sajátja, hogy olykor az érzelmi megnyilvánulások mellett is föl-fölbukkan a darabokban valamilyen epikus szál, realista helyzetrajz vagy életkép (A Nap nagy napja; Tejútrendszer). Ami viszont minden versére igaz: bevált szimbólumokkal, ismert hasonlatokkal, toposzokkal fejezi ki érzéseit (Éber utca sarka; Hópehely). Az emberi kapcsolatok sokféleségéről hagyományos módon szóló versek formai megoldásai gyakran mereven szabálykövetők, szűken keretezik a sokszor áradni akaró mondandót. A szerző mindenáron betartja a szótagszámok, ritmushullámok, rímek formalista előírásait, így keletkeznek erőltetett vagy suta megfogalmazásai, fura szókapcsolatai, versnyelvi botlásai, költőietlen megoldásai: „Áldozatokat hozol érte, / de a sztorinak ha vége, / a valódi áldozat te vagy. Mindened elvitte. / Kivéve téged, / s már a tudat is eléget” (Ő).