A vegyes tartalmú kötetnek címet adó regény cselekménye 1956. október 23-án kezdődik, azon a napon, amikor a villamoskalauz Éva és a gimnazista Gyuri egy könyvesbolt kirakatának tükrében megpillantják egymást. Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt, ám a könnyed körúti séta és ismerkedő beszélgetés néhány óra elteltével véres, drámai környezetben föllobbanó szerelemmé változik. A két fiatal a Corvin köz harcosa lesz; Iván Kovács László parancsnoksága alatt és a nevezetes Kisvagány (azaz Balogh Árpád) bajtársaként veszik föl a harcot az orosz tankokkal. Gyuri már az első nap megsebesül, egy szilánk találja el a fejét, ám a két fiatal rendíthetetlenül végigharcolja a forradalom napjait, amelynek egyik utolsóján Éva halálos lövést kap. Éva és Gyuri nagy szerelme a forradalom lángjának föllobbanásával esett egybe. A magára maradt és menekülni kényszerülő Gyuri átszökik a határon, és a regény utolsó lapjain az őszülő, borostás férfi egy füstös amszterdami kocsmában magányosan szürcsöli whiskyjét, miközben hajdani szerelmére emlékezik. Ország György írói ambíciója az, hogy egy fiatal pár személyes történeteként, szerelmes lángolásaként ábrázolja 1956 őszének hősiességét, amelyet a már idős és világjárt Gyuri sosem fog elfelejteni. A lendületes cselekményű regény mozgalmas, fordulatos epika formájában állít emléket ’56 névtelen hőseinek, a pesti srácoknak. A kötet Melléklet című részében néhány, ugyancsak 1956 forradalmát megidéző novella (Az elmaradt libasült; A megkésett ajándék) olvasható, valamint négy interjú a forradalom hajdani résztvevőivel. Itt megismerkedhet az olvasó a regényben fölbukkanó Kisvagánnyal, vagyis Balogh Árpáddal, azután Dénes Jánossal, aki a Richter Gedeon Gyógyszergyár munkástanácsának elnöke volt, majd az első szabadon választott parlament MDF-es országgyűlési képviselője, vagy Rajna Tiborral, a Tűzoltó utcai felkelők tagjával, aki sok emléket őriz a legendás harcosról, Angyal Istvánról, végül Schrötter Tiborral, a Budai Nemzetőr Egység tagjával, aki máig sem bocsátott meg a forradalmat vérbefojtóknak. Ország György mind a regényében, mind az interjúiban a forradalom és szabadságharc emberi arcát mutatja meg, azoknak a hősöknek a portréját rajzolva meg, akiknek a nevét évtizedekig le sem lehetett írni, és akik ma is büszkeséggel vegyes fájdalommal emlékeznek 1956 őszére, emlékeznek a november 4-e utáni „üvöltő csendre”, a Kádár-korszak némaságára. A szépprózák és az interjúk a fiatalabb olvasók figyelmébe is ajánlandók. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"