Az Ybl-díjas építészmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem építészettörténeti és műemléki tanszékének professzor emeritusa, a volt tanszékvezető Istvánfi Gyula 1964-től kezdve építészhallgatók generációinak oktatta a magyar népi építészet és az ókori építészet történetét. Az elmúlt évtizedekben publikációk sokaságát írta, és építészettörténeti tankönyvei ma is alapműnek számítanak (Őskor, népi építészet, 200021122; Az építészet kezdetei, 201021133). Legújabb kötete egyaránt megszólítja a szakmai és a laikus olvasókat; a benne helyet kapott négy tanulmány mindegyike az építészet múltjával foglalkozik; az épületek, a maradványok, fennmaradt tárgyak szemrevételezése mellett figyelmet fordít az élmény vizuális egyéni befogadására is, ezt mélyítik el színes illusztrációi, rajzai, a gazdag képi anyag. Első dolgozatának a témája az egyiptomi kőépítészet, széles időspektrumon, i. e. 28-2. századig. "...a lélek túlvilági tovább élését biztosítandó, elkészítették a lelket hordozó test kőszobrát. Emberekét, épületekét. A következő lépésben az égi istenek világát elére monumentalitás lett a vágyott uralkodói cél." - vezet rá a piramisok mögött húzódó spirituális szándékra. A folytatásban a keresztény templom alaptíusának a kialakulásával foglalkozik, i. sz. 3.5. századi szír példák kapcsán; felvillantja a magyar népi építészetünk jelentőségteljes mozzanatait a honfoglalástól a huszadik századig; illetve foglalkozik a kisplasztika egy speciális területével: a magyar pénzeken látható Szűz Mária-ábrázolásokat vizsgálja III. Béla korától a közelmúltig. A szöveget fotók, alaprajzok és rekonstrukciós rajzok kísérik. A kötetet a szerző életrajza zárja. Építészettörténeti gyűjteményekbe ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"