Katolikus Könyvtár XXVI. Aligha jelent meg az aszketikus irodalomban olyan könyv, amelyhez annyi főpásztor írt ajánlósort és hozzá még oly nagy elragadtatással, mint P. Tissot József könyve: Hibáink jórafordításának művészete. És méltán. Már a címe is megragad és leköt. Micsoda művészet lehet az, amely a rosszból jót, a gyarlóból nemeset, a hibából tökéletességet, a bűnből erényt tud kihozni? A felületesen gondolkodó ember előtt úgy tűnik fel ez, mint fából vaskarikát csinálni. Pedig már szent Pálapostol mondja: „Minden javukra szolgál azoknak, akik Istent szeretik.” „Minden, még bűneik is”– hozzáfűzi szent Ágoston. Könyvünk megfejti ennek a titkát. Fokról-fokra megmutatja, hogy miképpen lehet mindenféle lelki bajból a lélek számára hasznot meríteni, miképpen lehet halálthozó méregből gyógyítószert készíteni. Két szent szerző szól e könyvből hozzánk és ad vigasztaló, bölcs tanácsokat, hogy ami a lelkeken sebet ejtett, ugyanaz a lélek gyógyítására, sőt mi több tökéletesítésére szolgáljon. Az egyik szent szerző szalézi szent Ferenc. A könyv folyamán 162-szer beszél a nagy egyháztanító az ő utolérhetetlen, vigasztaló és felemelő tanításával. Tissot a szent hűséges követője mesterének tekintélyére és bölcs elveire, mint megdönthetetlen igazságokra támaszkodik, midőn majdnem minden oldalon őt idézi. Innét e könyv szalézi levegője, illata és kenete. Szent Ferenc a lelki vezetők között legjobban tud hozzáférkőzni a bűnbeesett gyarló ember szívéhez. Szavainak bűnösöket fölemelő, megnyugtató és vigasztaló hatásáról írja P.Tissot: „A legbűnösebb szívekben is kifakad a remény, hogy ismét elfoglalhatják helyüket a Családatya övéi között.” Könyvünk második szent szerzője P. Tissot József a Szalézi Szent Ferencről nevezett missziós társaság egykori generálisa, ki lángoló buzgalmával és szentségével a múlt század második felében Franciaország és főképpen a francia papság nagy reformátora volt. Hogy a francia klérus a Combes-féle vallásüldözést hősiesen kiállotta, az nem csekély mértékben P. Tissot apostoli működésének a gyümölcse. Már életében mint szentet tisztelték és szentségének híre ma még általánosabb, úgy, hogy minden bizonnyal nemsokára az Egyház megdicsőült tagjai között tisztelhetjük. Jelen könyvének célját és törekvését röviden így jellemzi: „Vigasztalást ad a múltra, lelkesítést a jelenre, oltalmat és buzgóságot a jövőre.”E könyvet a lelkigyakorlatoknál, bűnből fölemelkedőknek, úgyszintén a buzgó lelkeknek mint lelkiolvasmányt nem lehet eléggé ajánlani. Pécsvárad (Baranya m.), 1930. január 29. Szalézi szent Ferenc ünnepén. A FORDÍTÓ I. RÉSZ I. FEJEZET Ne csodálkozzunk hibáinkon 1. Az emberi gyarlóság. Földi életünk folyamán nem hordozunk magunkban semmi olyant, aminek különös értéke lenne 2. Különös kiváltság nélkül nem lehet minden bocsánatos bűnt elkerülni 3. A tökéletességben való előrehaladás lassú és esésekkel van összekötve 4. A lelki bajok, akárcsak a testiek, gyorsan jönnek és lassan távoznak 5. Két szükséges dolog, hogy botlás nélkül megerősödjünk Istenben 6. Nem a legkevésbbé tökéletlen, hanem a legbátrabb lelkek a legszentebbek 7. A botlás, ha mindjárt súlyos is, ne döbbentsen meg minket 8. Bűnbeesésünk után nem fogunk sokat csodálkozni, hanem gyorsan fölkelünk II. FEJEZET Hibáink láttára ne jöjjünk zavarba 1. A helyes és helytelen szomorúság ismertető jelei 2. A vétek miatt zavarba jött lélek ismertetőjelei 3. Az olyan lelkeknek, kik hibákba esnek, türelemre van szükségük 4. Nyugodtság a bűnbeesés után 5. Nyugodt és bátor szomorúsággal szomorkodjunk hibáink miatt 6. A hamis alázatosság rossz hatása 7. A nyugt