A Svédországban élő Gaál Zoltán és a Norvégiában letelepedett Kovács katáng Ferenc 2012-ben kitalálta, hogy "négykezes" verses könyvet írnak, éspedig úgy, hogy kedvenc fáik lombkoronájába bújva mondják el a világról szerzett tapasztalataikat, a világra vonatkozó gondolataikat. Gaál Zoltán akkor a vadalmafa, Kovács katáng Ferenc a fehér akác verseit alkotta meg – egy tőled, egy tőlem alapon --, és az egymás mellett szóló vagy egymásnak feleselő, egymást kiegészítő, szinte kerek mesévé összeálló versfüzérből készült el a Fák egymás között (2014) című kötet. Most megszületett a folytatás: a Hegyek egymás között, amely a Brassó fölé magasodó Cenk és az Alföldre benyúló tokaji Kopasz-hegy verseit alkották meg. Mindkét hegyhez legendák fűződnek: a Cenk ősi pogány szertartások kultikus helyszíne volt, és elterjedt róla, hogy barlangjában sárkány élt; Tokajhoz pedig az ősidők vulkánjának legendája fűződik, és csakugyan ezen a vulkanikus talajon terem a világhírű aszú. A költők szinte a maguk hegyének képét öltik magukra, ám a versek mégsem csak a Cenkről és a Kopasz-hegyről szólnak, hanem a világról, ahogyan ők látják. Gaál Zoltán például az emberi létezés történelmi távlatát méri föl, Kovács katáng Ferenc meg a macsó férfi alakváltozatait jellemzi. Ám leggyakrabban magukból kiindulva, saját élettapasztalataik alapján adnak helyzetjelentést a világról, az életről, a költészetről – rendre könnyed eleganciával, jó tollú verseléssel. Például a költő és a vers viszonyát Gaál Zoltán így jellemzi: "Költő és vers birokra kel / Ha a vers kerekedik felül / hiba / hogyha a költő / borzalom". Ugyanilyen lelkülettel, sok-sok öniróniával szól magáról Kovács katáng Ferenc: "Néztél már tükörbe? / Sűrít és felhígít / atomjait tükrözi / gyarló emberi testnek. // Néztél már tükör mögé? / Vézna csontokra aszott / hit, remény, szeretet / szellem a porhüvelyben". Természetesen a költők bőven szólnak kedves hegyeikről is: Gaál Zoltán emlékezni vél a Cenk csúcsán álló hajdani millenniumi emlékműre, amit Trianon után a románok leromboltak, Kovács katáng Ferenc pedig egy tokaji gyalogtúra impresszióit idézgeti. Akár magukról, akár a hegyekről szólnak – végül is az élet dolgairól mondják el véleményüket, úgy mesélnek a tájakról, ahogyan a hegyek legendái ködlenek föl a múltból. Mindkettejük versvilága személyes emlékekből és általánosítható tapasztalatokból építkezik; mindketten a hiánytalan emlékezet kínzó terhét emlegetik, ugyanakkor az ifjúság tájainak emléke adja szellemük egyik legfontosabb eredőjét, költészetük gyökérzetét. A "négykezes" verses kötetet Trencsényi Diána grafikái illusztrálják. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"