A „századforduló építésze”, Hauszmann Alajos műegyetemi tanár, a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszak egyik legnevesebb és legtöbbet foglalkoztatott művésze volt. Kézírásos feljegyzései, amelyek az 1890-es évek második felétől 1925-ig (megközelítőleg haláláig) követik élete mindennapjait, hiteles képet mutatnak a századfordulót megelőző és követő évtizedekről. A kéziratok nagyjából időrendbe szerkesztve dátumozott naplóbejegyzéseket, egy önéletrajzot, élménybeszámolókat (vadászkalandok és útirajzok) és különböző feljegyzéseket tartalmaznak. Az eredeti szövegek alapján nemcsak Hauszmann több mint fél évszázados építészi tevékenységét tekinthetjük át az első főúri megbizatásoktól (a Coburg-palota átépítése; Almássy gróf pásztói kastélyának kialakítása; a gyomai Wodianer kastély stb.) kezdve a szombathelyi város- és megyeház, illetve a színház terveinek, a Szent István kórház, a New York-palota, a mai Néprajzi Múzeum, egykor a Kúria épülete, Ybl Miklós „örököseként” a budai vár körüli építkezések vagy az új műegyetemi épületek -megálmodásán- keresztül a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnökségéig vagy az MTA tiszteletbeli tagságának elnyeréséig (1924), de képet formálhatunk egy jómódú család sorsának alakulásáról is, nagyjából az első világháborús esztendőkig.