A politikum természetese mindig is a filozófiai gondolkodás előterében állt. A fenomenológia és a hermeneutika esetében eleinte úgy tűnt, meglehetősen apolitikus irányzatokról van szó, ám a hagyatékok feldogozása alapján látszik, hogy ez nem így van. Akár Husserl, akár Heidegger filozófiájáról van szó, markáns politikafilozófiai koncepciók rekonstruálhatók. A most megjelenő tanulmánykötet írásai e rendkívül gazdag és ellentmondásos problematika néhány kulcsmozzanatát vizsgálják. A tanulmányok egy része magát a politikum természetét igyekszik feltárni. Olvashatunk a politikum és az állam transzcendentális fenomenológiai "helyéről", hatalom és szabadság viszonyáról Foucault-nál, vagy éppen Johann Baptist Metz politikai teológiájáról. Öt írás Martin Heideggerrel foglalkozik, és azon túl, hogy a heideggeri aktív filozófia módszertani alapjait megismerhetjük, sok szó esik Heidegger és a nemzetiszocializmus kapcsolatáról, így például a nemrég publikált Fekete-füzetekről és annak következményeiről, valamint későbbi önértelmezéséről a híres 1967-es Spiegel-interjúban. Az utolsó két írás szintén a náci Németország időszakához kapcsolódik: megismerhetjük Bultmann és Heidegger beszédeit 1933 májusában (amikor megnyitották például a dachaui koncentrációs tábort és gazdasági bojkottot hirdetek a németországi zsidók ellen), valamint Gadamer Platón-értelmezéseit az 1930-as, 1940-es években. A tanulmányokat egyenként bibliográfia zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"