A novellák szerzője képzőművész, és ez pontosan érzékelhető írásaiból is, hiszen szinte lerajzolja, képszerűen ábrázolja egy-egy elbeszélésének színterét, de szerepel a kötetben olyan írásmű is, amely a maga egészében leírás, egy helyszín pontos ábrázolata, környezetrajz, mégis magában hordozza a hely szellemét is, például a szülőfalu légkörét (Árokszállás a mennybe ment). Ugyancsak nagyon pontos környezetrajzot ad a budapesti piarista gimnáziumról, érzékeltetve atmoszféráját, miközben régi barátja alakját idézi meg (W. Sanyi), aki rágyújtott egy cigarettára a villamosmegállóban, de nem vette észre, hogy egyik tanára meglátta a „szörnyű bűntettet”. A pontos környezetrajz ugyan erőssége az írónak, funkciója mégis az, hogy kiegészítse a lélekrajzot, illusztrálja az emberi cselekvések motívumait. Például annak a lakótelepi mérnök házaspárnak az új életkezdését szemlélteti általa, aki odahagyva a várost, vidéken kecsketenyésztésbe fog, anélkül, hogy valaha közelről láttak volna kecskét (Kecskés emberek). Mivel a szerző megfordult a világ távoli tájain is, számos írását egzotikus vidékek ihlették (Japán mesék; Tripoli; Báránysült áfonyás gránátalmamártással). De az itthoni tájaknak is avatott ábrázolója, például a főváros XIII. kerületéé (Alexa formás nőci). Erénye az a hajszálpontos ábrázolás, amely leggyakrabban feszes, filmszerű jelenetek formájában jelenik meg az olvasó előtt, és amely végül is emberi helyzetekről az emberi sorsok fordulóiról szólnak (20% esély az életre; Tamás (kis) történetei). Az író mintha egy film jeleneteit vinné papírra, mintha képkockák pergő sorát festené le szavakkal, úgy beszéli el mozaikos történeteit (Szombat reggel; Kínai kávézó; Utazás/látomások; Korcsolyázgatunk). Ez a jelenetekre, epizódokra, szituációkra bontott ábrázolásmód – épp e sajátos szerkesztés okán – valamiféle ironikus, groteszk felhangot kap, és a még oly realista leírás is sajátos fénytörésbe kerül. Realista képkockák peregnek le az olvasó szeme előtt, de a mozgás valahogy mégis groteszk hatású lesz, ez pedig az egész írás hangulatát eltolja a tragikomikum felé. Az író történetei egészen valóságosak, köznapiak, mégis valamennyit belengi a szürreális, az álomszerű, a képzeletbeli hangulata. A pontosan megörökített távoli és közelebbi tájak előterében emberi történetek zajlanak, mintegy filmszkeccs formájában. Így aztán, miközben idegen világok tárulnak föl a novellákban, aközben nagyon is lélek közeli emberi sorsok mutatkoznak meg. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"