Legendás utazónk, Körösi Csoma Sándor nagy keleti útjai előtt is valóságos nyelvzseninek számított: már 1818-ban tizenhárom nyelven beszélt, s később újabb nyelveket (arab, perzsa) ismert meg, Kashmirban pedig 1822-től a tibeti nyelv tanulmányozásába kezdett. Fő kutatásait 1827-1830 között végezte a Kanam nevű kolostorban, s ezen hatalmas munka után született meg 1834-ben, Kalkuttában a tibeti nyelvtanról szóló angol nyelvű kötete - melyet kiegészít a tibeti-angol szótár (201106140). A mű magyarul eddig egyetlen egyszer jelent meg (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986.), s most a reprint változata kerül kiadásra. A kötet elején elolvashatjuk a szerző angol nyelvű bevezetőjét, majd az alapoknál kezdve ismerhetjük meg a tibeti nyelv hangjait és betűit. A szerző a nyelvtanban részletesen ír a meglehetősen nehéz kiejtésről, a különböző nyelvi nemekről, az egyes és többes számról, a ragozásokról, a melléknevekről, a számokról, az igékről, a névelőkről és névutókról, az indulatszavakról vagy éppen a verstanról. A kötet függelékében tanulmányozhatjuk a különböző nyelvtani változásokat és más nyelvek (különösen a szanszkrit és a kínai) hatásait, a különféle maximákat, az istenek neveit és különféle nyelvi sémákat is. A példamondatokkal alátámasztott, ugyanakkor a nyelvi alapokat nem ismerők számára nem érthető kötet általános gyűjtőkörű és szakkönyvtáraknak egyaránt ajánlott beszerzésre.