Az angliai születésű, de rövidebb-hosszabb időt számos alkalommal Magyarországon eltöltő angol költő 1996 és 2016 közötti itteni élményeiből született verseit adja közre magyar fordításban. A költő az előszóban elmeséli, hogy húsz év alatt harminc alkalommal járt hazánkban, és Budapesten kívül mintegy negyven településen fordult meg; ismeri a magyar történelem és kultúra alapvonalait, a jelenlegi társadalmi és politikai élet sajátságait. Kiemeli: két meghatározó élménye az alföldi gólyafészkek tavaszi benépesülésének látványa és a meggyes rétes zamatának folyamatos élvezete. A versek, rövidprózák, prózaversek sokaságát tematikus ciklusokba rendezte a költő, azokon belül a keletkezésük időrendje a döntő. Természetesen a hazai olvasó számára érdekes megfigyelni, miként látja hazánkat egy messziről jött idegen, egy más kultúrából érkezett szemlélődő, aki ugyan kívülről néz, de átható tekintettel. Az első ciklusban (Étlap turistáknak) leírja, miképp utazott libegővel a János-hegyre, mit látott a vonat ablakából a Dunántúl dombjai között, elmélázik a Kerepesi temetőben a sírhantok fölött, és keresztülutazik Budapesten az éjszakai villamossal. Betéved a budai bevásárlóközpontba, ácsorog egy külvárosi talponállóban és nem tud betelni az esti Budapest Duna-parti panorámájával. A második rész (Hangok és gyertyák könyve) már elvontabban, asszociációk útján, képes beszéddel adja vissza a költő élményeit – háromsoros strófájú versek füzérében. Az N. monogrammal jelzett lírai alany a látványok részletei felől közelít Budapesthez, az erdei tájhoz vagy a tóparthoz. De valamennyi érzékletes leírás arról szól, mennyire megérintette a látvány a szerző lelkét. Annyira, hogy szinte föloldódik a látványban, legyen az egy építkezés kaotikus képe vagy egy avarszőnyeg megnyugtató színharmóniája. Van olyan verse is, amelyben egész Magyarország-élményét beleszövi (A vágtázó táltos) a puszta látványától a Tisza partjáig, Békéscsabától a „toprongyos tanyákig”. A versek többsége asszociatív leírás, formák, színek fölvillantása, hangulatok, helyzetek megörökítése: „A piros és vörös közötti tartomány, / karmazsin, ciklámen és bíbor nyomai /vezettek felé, akár egy rókavadászaton, / túl a Rákóczi téren, ahol félholt drogfüggők és stricik / vonagló körtáncának árnyai lobogtak a falakon” (Őszi vásár). A verses kötet kaleidoszkópszerű forgatagban mutatja föl az angol költő magyarországi élményeit, emlékeit, de olyan módon, hogy az impresszió pontosan rögzített képe mögül fölsejlik mindaz a tudás, ha tetszik, kulturális, szociológiai, történelmi, helyismereti háttéranyag, ami nem csupán átlelkesíti a meglátott pillanatot, hanem intellektuálisan is föltölti. A kötethez a szerző és a fordító írt eligazító előszavakat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"