Különös, bizsergető, nosztalgikus érzés és egyben zavarba ejtő ajándéka a sorsnak, ha alkalmunk nyílik szüleinket szerelmes, vágyakkal és reményekkel teli fiatalként megpillantanunk. Ebben részesül a szerző, kétszeresen is: egy régi fotón sármos fiatalember, nevezett Weisz György képe köszön vissza rá – az édesanyja, Stern Lili legnagyobb szerelme. Ugyanő látható egy, a negyvenes évek elején készült esküvői csoportképen, ahol a szereposztás még igencsak különbözött attól, mint ahogy a dolgok később alakultak – az apja más nőt választott és szeretett, az anyja az imádott Weisz mellett pirul. Az induló életeket a második világháború tragédiája szabdalta szét, s a világégés osztotta az új, kényszerű szerepeket is. De pontosan mi is történt akkor? Ki volt és hova lett Weisz György, a férfi, akit az anyja – Lili – szeretett? Miként és miért választották egymást annak idején a szülei, a csapások egyedüli túlélői? Egyebek mellett ezekre keresi a választ magával ragadó családregényében Sági György, aki a líraiság és a dokumentumirodalmat idéző történelmi hűség határmezsgyéjén egyensúlyozva meséli az előtte járó generáció szívszorító történetét. A regény a közel- s régmúltban párhuzamosan játszódik; az egyik szál 2006-ban, Stern Lili halála idején történik, a másik idősáv pedig 1943 és 1944, a helyszín a kárpátaljai Turjaremete, illetve Kópháza, Gyönyü, Galánta, a korabeli Budapest, a munkaszolgálat, az üldöztetések sorsfordító ideje, hogy aztán egy 1956-57-es kitérővel, visszatérve a kiindulóponthoz 2006 nyarán lezáruljon a történet. Az írásban szereplő idegen szavak és kifejezések magyarázatával záruló kötet a huszadik századi családi történetek iránt érdeklődők számára ajánlható, elgondolkodtató, színvonalas olvasmány. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"