Bálint László könyve levéltári forrásokon alapuló tényszerű feldolgozást ad a szegedi ötvenhatos forradalmi munkástanácsok működéséről. Nem az események elemzése a szerző célja, hanem az adatok kimerítő bemutatása: mikor, kik alapították az egyes üzemek munkástanácsait, milyen nyilatkozatokat tettek közzé, kiket távolítottak el, vagy helyeztek vissza pozíciókba. Az egyes fejezetek végén rövid életrajzok olvashatók az említett személyekről, ami tovább gazdagítja az összképet, és különösen érdekes lehet a helytörténeti kutatások szempontjából. A leghosszabb, utolsó fejezet a Szegedi Városi Központi Munkástanáccsal foglalkozik. Egyéb helyeken kimondottan a forradalmi időszakra hagyatkozik a szerző, ennél a fejezetnél azonban hosszabban tárgyalja a következő év elejéig nyúló időszakot, hiszen a Nagybudapesti Munkástanácshoz hasonlóan a szegediek is még sokáig működtek, sztrájkot szerveztek, röplapokat osztottak, sőt 1957 januárjában egy minisztériumi törvénytervezetet az érintett üzem vezetőségén keresztül a helyi munkástanács kérésére véleményezett is. Ebben a fejezetben a megtorlásról is szó esik, sűrűn idézve a vonatkozó jegyzőkönyveket. A kiadvány egészét az adatgazdagság jellemzi, rengeteg dokumentumot idéz a szerző, fekete-fehér fotómásolatokkal kiegészítve. A könyvészetileg szerény kivitelű kötet a Szeged ötvenhatos története iránt érdeklődőknek hasznos olvasmány.