Előző könyvében (Egy kis nemzeti színház, 201505050) Udvaros Béla rendező az általa 1990-ben alapított és húsz éven át igazgatott Evangéliumi Színház történetét írta meg. A kilencvenegy esztendős szerző ezúttal egész életét és szakmai pályáját átfogó emlékirattal jelentkezik, az alcímhez híven rengeteg fekete-fehér és színes fotóval kísérve a szöveget. Megismerhetjük szüleit, nehéz gyermekkorát, az árvaházi éveket és az alsóbb iskolai tanulmányokat, majd azt, hogyan végezte el ösztöndíjasként a középiskolát, s hogyan jutott be a Színművészeti Főiskola rendezői szakára. Az emlékezés csomópontjai innentől kezdve főbb döntései, illetve az életét befolyásoló külső tényezők. Megtudhatjuk például, hogy amikor 1949-ben a főiskolán is a kommunista káderek vették át a vezetést, hogyan döntött tanulmányai megszakításáról, s később egy stúdium megszervezéséről, vagy arról, hogyan változtatta meg gondolkodását az antropozófiával való találkozás. Olvashatunk arról, hogyan utasított vissza egy moszkvai ösztöndíjat, és ennek milyen következményei lettek a számára, valamint megismerhetjük az egykori Néphadsereg Színháznál, majd az Állami Déryné Színháznál töltött időszakot. Ír feleségével, Dévay Camillával való megismerkedéséről és közös munkáikról, gyermekük, Udvaros Dorottya születéséről, s arról, hogy a házasság miatt hogyan került ő maga is évekre tiltólistára. Megtudhatjuk, miként sikerült később mégis rendezni életüket, s miként szerződtek 1957-ben, feleségével együtt a Kecskeméti Katona József Színházhoz, ahol közel húsz évet töltöttek el. Az itt eltelt évekről, és az azt követő békéscsabai időszakról ugyanúgy olvashatunk, mint Udvaros Béla országszerte nagy sikerrel rendezett irodalmi estjeiről, kanadai fellépéseiről, meghatározó külföldi utazásairól, Franciaországtól Görögországon keresztül Kínáig, de természetesen - igaz, vázlatosan - az Evangéliumi Színházról is szó esik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"