A filmhíradó a két világháború közötti Magyarországon meghatározó tömegkommunikációs eszköznek bizonyult, igaz, az írott sajtó és a rádió szerepét nem vehette át. A hatalom azonban hamar felismerte a benne rejlő propaganda-lehetőségeket, és nemcsak a Horthy-rendszerben, hanem a Tanácsköztársaság idején is fontos szerepe volt. Barkóczi Janka filmkritikus, filmesztéta most megjelenő kötete a magyar filmhíradó történetének egy meghatározó szakaszát, a Magyar Film Iroda (MFI) 1931 és 1944 között Magyar Világhíradó néven forgalmazott mozgóképeinek intézményi hátterét, formai és tartalmi jellegzetességeit mutatja be. A szerző elsőként összegzi a kutatási előzményeket, majd kis híradótörténetet vázol fel, a millenniumi ünnepségekig visszavezethető kezdetektől a rendszerváltásig. Ezt követően mutatja be részletesebben a híradózás úttörője: a Kozma Mikós által alapított és irányított Magyar Film Iroda tevékenységét, annak fejlődését, és a hangosfilm-korszakon belül olyan formai és tartalmi elemeket, mint a vizuális és verbális attrakciók, a női szerepek, a filmhíradó tájékoztató-nevelő-propaganda funkciói, a cenzúra érvényesülése vagy a honvéd haditudósítók tevékenysége. A kötet mellékletében megtaláljuk a hivatkozott filmhírek listáját, valamint a felhasznált források és szakirodalom jegyzékét. Filmesztétáknak, kommunikáció-kutatóknak és történészeknek egyaránt ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"