Borsodi L. László versprózakötete igazi konceptuális mű, egyetlen fogalom köré épül, az apa alakjához kapcsolt elmúlásról szól. Az elmúlás érzete viszont rengeteg kérdést vet föl, a családtörténettől, az apa-fiú kapcsolatán át az idő, az emlékezés, az empátia, a fájdalom, a számvetés, az öngyónás gondolataiig. A szerző a maga apa-képéből indul ki, a versprózák tengelyében pedig kettejük kapcsolata áll; minden emlékkép, gondolatfoszlány és érzelmi fölvillanás e köré csomósodik. Az apa alakja, arca, habitusa, sorsa jelenik meg valamennyi darabban, kezdve azzal, hogy a román anyakönyvezés Ladislaunak jegyezte be, csak 1940 után lett hivatalosan is László, az újabb államfordulatot követően és immár végleg újra Ladislau (Névjegy). A szerző gyakran emlékfoszlányokat rögzít, ahogy édesapját beültette az autójába (Rövid búcsú), ahogy telefonon kereste (A gyermekem), ahogy hallgatta apja emlékezéseit, ahogy belelátott a gondolataiba (Nyolcvanhét). A szövegmozaikokból kirajzolódik az apa élettörténete, hogy fiatalemberként szerzetesi életre készült, hogy ő volt az első értelmiségi a családban, hogy tanárember volt, hogy egyetemista korában az állambiztonság zaklatta. A szerző személyessége nem merül ki a magánéleti tárgyú emlékezésekben, hol sejtetően, hol nyilvánvalóan megjelenik a családtörténet epizódjaiban az erdélyi magyarság sorsa is (Magyarul; Egysoros; Ünnep; Ezek). Ilyen értelemben a kötet mintegy nyolcvan versprózája négy erőpontba csoportosítható: az iskola, az istenhit, Trianon és az emberiség – ezek voltak az apa gondolkodásának sarokkövei. Borsodi L. László hagyja, hogy az emlékezés spontán csapongása, sajátos asszociációs rendje érvényesüljön a kötet rövid írásaiban, ahol egymás mellé kerülnek az apa fiatal korának életmozzanatai és az idős férfi búcsúzó gesztusai – mindezek a szerző interpretációjában, egyszerre tudatosan értelmező és érzékeny előadásmódjával. A kötet anyagának betetőzése az utolsó darab (Seholország), amelyben az apa-fiú kapcsolat transzcendens dimenzióba kerül. Borsodi L. László ezzel a könyvével a versprózát olyan magasba emelte, ahol talán Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című könyve van. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"