Stehpen Bajkai - vagyis Bajkai István - egyszerű, mélyszegénységben élő családba született, ahol iszákos, bántalmazó apa keserített meg mindennapjaikat. Elsősorban ez volt az oka annak, hogy már tizenévesen dolgozni kezdett, s amikor 1956-ban megnyíltak Nyugat felé a határok, habozás nélkül disszidált. Bár a lányt, akit akkor szeretett, nem tudta követni Ausztráliába, két éves ausztriai tartózkodás után megkapta letelepedési engedélyt az Egyesült Államokban, ahol a mai napig is él. A keserves gyermekkor és a hányattatásokkal teli évek nem múltak el felette nyom nélkül: már Ausztriában kórházban kezelték súlyos depressziója miatt, és pszichológiai terápiája tovább folytatódott új hazájában is. Ezalatt az időszak alatt (1963 és 1977 között) születettek félig-meddig öngyógyító céllal azok az angol nyelvű irodalmi és lélektani témájú esszék, amelyek a jelen kötetben olvashatóak. A művet egy rövid, velős önéletrajzi összefoglaló nyitja meg, amelyet Joseph Conrad magyar fordításban Nyugati szemmel című regényének elemzése követ. A folytatásban olvashatjuk a szerző öt rövidebb vegyes tematikájú eszmefuttatását; ezután olyan klasszikusok egy-egy művének bírálata következik, mint Aldous Huxley, Emily Dickinson, Nathaniel Hawthore, Jean Racine vagy Bertold Brecht. A magánkiadásban megjelenő összeállítás egy önelemzésre hajló, irodalmi érdeklődésű laikus angol nyelvű írásait tartalmazza - ennek tükrében érdemes mérlegelni a kötet megrendelését.