Az Ünnepi Könyvhétre megjelent Költők a Költőről című sorozat e darabja Sinka István verseiből közöl rövid válogatást, majd tizenegy mai költő elemző írása olvasható a közölt versek többségéről. Közismert, hogy Sinka István a magyar népi irodalom egyik legkarakteresebb alakja, a paraszti mélyvilág, a legszegényebbek képviselőjeként érkezett az irodalomba. Költőként is megmaradt a szegény emberek, a kiszolgáltatottak, a megnyomorítottak szószólójának, kezdetben Ady, majd a népköltészet hatása alatt verselve. Van, amikor balladásan sötét tónusú, van, amikor népdalt idézően keserves vagy éppen vidám, sőt duhaj. Ugyanakkor rendre a rideg paraszti világot jeleníti meg, de mindenkor emberi melegséggel, empátiával, szolidaritással (Sinka nagyanyám; Anyám balladát táncol; Pest felé; Pusztai költözők stb.). Rendszerint magáról, rokonairól, ismerőseiről, földijeiről ír, és a drámai emlék, a talán elmosódott arc fölidézése a kiindulópont számára, hogy megénekelje a szegények fájdalmát, míg a vers drámai csattanóval zárul (Ki tud róluk…; Nem férnek az ég vizében; Magyar hatodosok; És elfelejtették…). Sinka valóságábrázoló költő, mégis mestere a jelképiségnek, ahogyan például a négy földön ülő, egy lábosból főtt krumplit evő fiú alakjába sűríti a szegénységet, az éhséget, a kiszolgáltatottságot és a pillanatnyi örömöt (Krumplievő gyerekek). Verseiben egyszerre érvényesül a balladai tónus szaggatottsága és komorsága, meg a pontos ábrázolás képi hatásossága, amelyet a népköltészet formai elemei tesznek hatásossá, érzékletessé. A kötet verseit Ágh István, Falusi Márton, Ferencz Győző, Iancu Laura, Lator László, Papp Zoltán, Szabó T. Anna, Szepesi Attila, Tamás Menyhért, Tóth Erzsébet és Tóth Éva költők elemzik. Van, aki a szegénység lírikusát méltatja (Ágh István), más költészetének archaikus jellegére hívja föl a figyelmet (Falusi Márton), van, aki a szolidaritás megfogalmazóját látja benne (Iancu Laura), és van, aki a tiszta, egyszerű szegénység megéneklőjét ünnepli személyében (Tóth Erzsébet). Mind a versek, mind az elemzések okán a kötet irodalomtörténeti gyűjtemények állományába tartozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"