„Szeretem a 19. századot. A dualizmus évtizedeiért egyenesen odavagyok. Izgatnak a fényei. De talán még inkább az árnyai. Elborzaszt, de kutatásra lelkesít, ha olyan mélységeibe látok, amikről alig tudtunk korábban…” – írja kötete elején a művelődéstörténész szerző. Császtvay Tünde kedvenc korszakával, a 19. század utolsó harmadának olykor sötétebb árnyalatú ügyeivel foglalkozik: az irodalmi berkeken belüli csatározásokkal, az anyagi és érdekviszonyokkal, a különféle csoportosulások küzdelmeivel, azokkal a külsődleges tényezőkkel, amelyek az 1867. évi kiegyezést követő „rendszerváltozás” kulturális életét befolyásolták. Új rend jött létre, új intézmények alakultak, új szándékok, új elméletek és új formák születtek – jók is rosszak is, előremutatóak és hátráltatóak -- ezek között tart irodalomszociológiai és kultúratudományi nézőpontú szemlét Császtvay Tünde itt közölt öt dolgozatában. Az első, csaknem harmadfélszáz oldalas értekezés (Nemzeti – Szalon – Garnitúra) a fővárosi Bajza utcában található Jókai-Feszty szalon létrejöttét, életét és kimúlását mutatja be. Jókai Mór első felesége, Laborfalvy Róza halála után 1890-ben, fogadott lányával, Jókai Rózával és annak férjével, a híres festővel, Feszty Árpáddal vettek egy telket, amelyen velencei stílusú palotát építtettek, itt működött az első magyar művészszalon. Ennek izgalmas napjaiba, pezsgő életébe avat be a szerző. Az igen kiterjedt forrásbázison alapuló értekezés a 19. század utolsó évtizedének budapesti művészvilágát és belső viszonyait mutatja be. A második dolgozat (Czilinder és borgőzös katzenjammer) a hazai borivási szokások irodalmi megjelenítéseit veszi számba a 19. század utolsó harmadának költészetében, olyan alkotók munkásságában, mint Pósa Lajos, Szávay Gyula, Kozma Andor, kitérve az irodalmi kocsmák asztaltársaságainak nem éppen mértékletességükről ismert tagjaira is. A harmadik tanulmány (Aki nem dobott cukkedlit a katolikus papoknak) a neves irodalomtörténész, Toldy Ferenc fiáról, Toldy Istvánról (1844-1879) szól, aki a kor „celebje” volt; gyorsan jött, óriási föltűnést keltett, sikert sikerre halmozott az irodalmi és a közéletben, miközben extravaganciájával mindenhol föltűnt. Antiklerikális Deák-párti politikus volt, neves szerkesztő, fiatalon az akadémia levelező tagja, a naturalizmus magyar elterjesztője. A kötet két utolsó írása a 19. század végi erotikus irodalom ránk maradt emlékei között tallóz. Az egyik rövid írás (A hím veréb újra mozdul) P. Szathmáry Károly, Reviczky Gyula, Ábrányi Emil munkásságából, az utolsó dolgozat („Kéjek árja”) az erotikus, pornografikus ponyvaköltészet terméséből szemezget, szerzőik között megjelenik Komjáthy Jenő, Reviczky Gyula, Jókai Mór vagy Somlyó Zoltán is. A kötet a 19. század utolsó harmadának hazai szellemi élete sötétebb felének látleleteit adja – elsősorban a szakemberek érdeklődésére számítva. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"