Horkay Hörcher Ferenc neve bizonyára ismerősen cseng a költészet kedvelői számára is, ám az Erő és gyöngédség című esszékötetét mint esztéta, eszmetörténész jegyzi. Mindössze néhány festmény fekete-fehér reprodukciójával illusztrált kötetében természetesen képekről és kulturális szerepükről, városokról, városi terekről ad újabb megközelítést. A címet a kötet egésze magyarázza, nehéz volna pusztán annak valamely részletével indokolni a választást. A képek - jobbára - kétdimenziós ábrázolások, a városok - szükségszerűen - háromdimenziós tárgyak. A városokat ábrázoló kétdimenziós képek: városképek. De mi köti össze a kötet esszéiben olvasható képleírásokat, „írott képeket” a városfilozófiai szövegekkel? A válasz a leírás „mestersége”. A válogatott tanulmányok tétje ugyanis az, hogy mi adható át ezekről a festményekről (Caravaggio: Szent Pál megtérése; Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése; Vermeer: Alvó lány; Van Gogh: Az irgalmas szamaritánus) és a kiválasztott városokról (Velence, Vilnius, Minszk) a természetes nyelv közvetítésével.